Az óév utolsó hónapján olyasvalami bontakozott ki a mi posztmodern földgolyónk identitáspolitikai hadszínterén, ami alapjaiban és visszavonhatatlanul rendítette meg a szólásszabadság intézményét, illetve vetítette elő egy rémisztően disztópikus világzsarnokság húsbavágó valódiságát és kézzelfogható közelségét.
(Jellemzően a magyar sajtóban egy kumma szó sem esik az esetről, ismét igazolván azon - egy külön cikket megérdemlő - véleményemet, miszerint a mindentől különböző magyar nyelvbe zárt népünk szomorú sorsa, hogy ne értse a világban zajló eseményeket. Különösen kétségbeejtő ez azért, mert egy ilyen le(vagy el)maradást egy-két generáció alatt bőven be lehet hozni. Hazánkban azonban a nyelvi nyitást és a nemzetközi közbeszéd közvetítését nem csupán már a gyermekeink életében nem támogatja a közoktatási rendszer, de a kormány kommunikációs központja kifejezetten rigorózus felügyelet és propagandacenzúra mellett szabályozza és adagolja a világ híreit vagy álhíreit a felnőtt lakosságnak . Ráadásul azokról a hírekről, aktualitásokról, amik sehogyan sem illeszthetőek be a jól megszokott hazai pártfőállások mantra-paneljeibe, még jellemzően az ún. "szabad" média sem tudósít Magyarországon. Úgyhogy e téren változásra ne nagyon számítsunk egyhamar.)
Páran biztosan hallottak rajtam kívül a futótűzként terjedő ún. Patreon-botrányról, ami persze messze túlmutat a Patreon-on.. Nagyjából a következő eseményfüzérről van szó, hogy csak a legjelentősebbeket említsük:
(A Patreon amúgy egy közösségi finanszírozási platform, amin keresztül jellemzően tartalomgyártók - vloggerek, bloggerek, hírszerkesztőségek - követői a rendszeres, önkéntes havi támogatásukat tudják egyszerűen elutalni kedvenceiknek - gy.k.)
2018 nyarán a Facebook, a YouTube és a Twitter kb egy hét leforgása alatt, nyilvánvalóan összehangolt akció keretében megszüntette Alex Jones jobboldali médiafenegyerek, az InfoWars alapítójának összes account-ját..!! Ezzel a mozdulattal a fickót lényegében kiradírozták a kibertérből, és egyúttal a köztudatból. Legalábbis ez volt a szándék.
2018 augusztus elején Robert Spencer, a David Horowitz Freedom Center által támogatott Jihad Watch - egy iszlám- és jihad-ellenes platform - bloggere a követőitől egy használt TV-stúdió felújítására gyűjtött, amihez a Patreon platformját használta volna. Pár hétre rá kapott egy emailt a Patreon "Trust and Safety Committee"-jétől, hogy megszüntetik az account-ját szélsőséges nézetei miatt, az addig befolyt összeget folyósítják.
December elején Milu Yiannopoulos létrehozott egy Patreon account-ot, hogy a 2019-es turnéját finanszírozó követőivel azon keresztül intézze a donációkat. Pár napra rá a Patreon lecsapta az account-ját, mondván, Yiannopoulosnak "köze van" a Proud Boys nevű szélsőjobb gyűlöletcsoporthoz.
Másnap Carl Benjamin, brit libertárius podcastert - aki "Sargon of Akkad" néven fut a YouTube-on - a Patreon se szó, se beszéd letiltotta egy olyan 10 hónappal korábban megjelent YouTube videó miatt, amit nem is az illető, hanem valaki más posztolt róla és amiben kb. leniggerezi a neonácikat.
Na vegyük sorra.. Az jól látszik, hogy négy teljesen más figuráról van szó:
Alex Jones egy rohadt idegesítő, ám kétségtelenül tehetséges, szélsőséges, konteómániás "pundit", azaz politikai-társadalomfilozófiai véleményvezér, aki azért sokszor talált már telibe, főként a kétezres években. Pl már 2008-ban hangosbeszélővel rohanta le a Bilderberg-csoport éves titkos gyűlését, azt skandálva: "Nem leszünk a rabszolgáitok..". A tény, hogy Trump ezerrel elkezdte támogatni az addig gerillamédiaként működő Jones-birodalmat, nem hozta közelebb a szívemhez a fickót, és ezzel gondolom sokan voltak így.
Robert Spencer egy harcos antidzsihadista zsidó, végzettsége szerint iszlám teológus, 40 éve kutatja az iszlámot, és állítása szerint a Korán a hitetlenekkel szemben alkalmazandó erőszakos doktrínáival mérgezi a muszlimokat. Ezen állítása miatt Spencert kitiltották Nagy-Brittaniából. (!!)
Milo Yiannopoulos szerintem egy elvtelen politikai bulváropportunista, aki leginkább a botrányos felböfögéseiből él, és aki szerintem nemcsak komolytalan, de nevetséges is. Hogy mennyire ártalmas, ki-ki döntse el maga. Szerintem egy vicc az egész figura.
Carl Benjamin. a.k.a. Sargon of Akkad egy deklaráltan non-PC, politikailag inkorrekt pundit, majd' egymillió YouTube követővel. Szerintem semmi gond nincs a csávóval, mármint vannak jó meglátásai, zömében azonban (számomra) érdektelen, alapvetően egy önfelkent free-speech lovag. Magát a brit konzervatív liberalizmus szószólójának tartja - ez kb akkurátus - , és egyértelműen görbetükörként dörgölte a neonácik orra alá a nigger jelzőt.
Ami közös a fenti arcokban, hogy nem kajálják be az establishment és a mainstream média meséit, politikailag vállaltan inkorrektek, és amely ügyet viszik, azt kíméletlenül és hangosan teszik. Ez a recept pedig óhatatlanul meg fog bántani valaki(ke)t. És ha épp nem az(oka)t, akkor az azokkal ellentétes valaki(ke)t. Ez egy ilyen dolog. A szabad véleménynyilvánítás, a szabad és nyílt, konfrontatív vitakultúra mindenképpen termel majd sértettséget. Vagy azért, mert a címzett(ek) kis lelke nem bírja az ő nézeteinek a markáns kritikáját, vagy mivel a szenvedélyes vélemény óhatatlanul "járulékos károkat" is okoz, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Ez azonban egy vitakultúrában edzett társadalom számára nem lehet probléma - ahogyan egy erős baráti társaságban sem lehet probléma (és nem is tiltható) egy-egy erőteljes véleménynyilvánítás, egy-egy akár személyessé fajuló vita során felbukkanó acsarkodás. A beszédnek, a kommunikációnak, a vélemények ütköztetésének éppen az a célja, hogy ily módon, és ne vérontáson keresztül döntsünk el fontos és alapvető kérdéseket. Amikor tehát a píszi-hívők a békességre hivatkozva szankcionálják a párbeszéd és a vélemények ütköztetésének kritikusabb, politikailag inkorrektbe hajló részeit, olyankor éppen maguk ágyaznak meg a későbbi vérontásnak. A szólásszabadság az erőszak előzetes túlnyomásszabályozója - döbbenetes, hogy ezt ma még magyarázni kell a nyugati társadalmak elitjének.
Persze, ahol a véleménynyilvánítás szabadon gyakorolható, ott lesznek, akik a végletekig elmennek, és konkrét agresszióra vagy vérontásra szólítanak fel. Erre vannak törvénybe iktatott megoldások, hiszen a jelenség jól ismert és a nyugati társadalmak történelmi tapasztalataik révén igen érzékenyek a témára. A probléma az, hogy a mai kultúrbal békeharcosai számára a törvényi keretek szabta definíciók és szankciók kevésnek bizonyulnak, maguk pedig vitába keveredni és érvekkel szembeszállni az általuk szélsőséges gyűlöletbeszédnek aposztrofált kritikával nem óhajtanak - ők sokkal jobban szeretnének egy kollektivista autoriter rendszert - természetesen önmagukkal az élén - amely törvényileg biztosítja a saját véleményük kizárólagos érvényét és biztonságát.
A Patreon korábban is csapott már le account-okat, ahol olyan ügyre gyűjtöttek pénzt, amik mások biztonságát vagy életét fenyegették. Ilyen volt Lauren Southern, alt-right vlogger megszüntetett account-jának esete is, aki a tengeri migráció bajbakerültjeit segítő szervezetek hajóinak állta útját saját (közösségi finanszírozásból vásárolt) hajójával, és ezzel emberek életével játszott. Erről aztán maga Jack Conte, a Patreon vezére magyarázta el videóüzenetben, hogy miért léptek az ügyben, és tulajdonképpen itt nincs is vitatnivalóm, hiszen Lauren Southern nem a szabad véleménynyilvánítást gyakorolta, hanem egy mentőakciót akadályozott. Nyilván politikai statement mind a nő akciója, mind a Patreon reakciója, de ha a Patreonnak ez volna a legnagyobb cenzori "bűne", senki nem emelne szót.
A mostani esetek azonban jól láthatóan teljesen más kategóriába esnek, és ezúttal ezt nem hagyták szó nélkül sem a Patreon egyéb kreátorai, sem a donorai. Egy hónap alatt a kétmillió feliratkozott donor (azaz adományozó) majd 15%-a hagyta ott a platformot, ezzel súlyos anyagi kiesést generálva számos kreátor életében. Egyik kedvelt pundit arcom, a volt Vice-os Tim Pool havi 5000$ mínuszt regisztrált (ez komoly büdzsét feltételez, de napi több podcast, up-to-date tényfeltárás, utazások pénzbe kerülnek), mások a teljes 2018-as növekedésüket veszítették el pár nap leforgása alatt - ennek oka az, hogy (hozzám hasonlóan) aki valakit támogat, az általában többeket is támogat. Tehát ha 300 ezer ember feláll a fenti három (és még számos egyéb, kevésbé ismert) véleményvezér letiltásán felháborodva, akkor azt rengeteg egyéb kreátor is megérzi. Márpedig ez amellett, hogy megengedhetetlen, hallatlanul gátlástalan, és nem kevésbé ostoba lépés volt a Patreon-tól.
Ugyanis a napokban olyan influencerek, riporterek és népszerű előadók hagyták/hagyják ott a platformot, akik havi többtízezer dollárt kaptak a támogatóiktól - mint Jordan Peterson, Sam Harris, Dave Rubin, Matt Christiansen, vagy a már említett Tim Pool.
Persze ennek azért már egyéb okai is vannak, és itt válik az egész történet igazán hajmeresztővé:
Tudniillik többszöri magyarázkodás és ködösítés után kiderült, hogy majd' mindegyik esetben a Mastercard volt az, aki követelte a fenti illetők kizárását, mondván, azok gyűlöletbeszédben utaznak, a MasterCard pedig ehhez nem asszisztál!! Ezen egy hosszabb lélegzetvétel erejéig azért időzzünk el.. a világ talán legbefolyásosabb pénzügyi szervezete elkezd önkényesen, a gyűlöletbeszéd igen obskúrusan meghatározható vádjával illetve emberekre rábökni, és megtagadni tőlük a pénzfolyósítási szolgáltatást?! Ha a Patreon teszi ezt, az is felháborító, de arra könnyen és sokan (sajnos több ismerősöm is) azt mondják: "Mehh, majd elmennek más platformra pénzt szedni.." - és ez nagyjából így is van: a Patreontól szinte azonnal tömegével távoztak - és távoznak ma is - donorok és kreátorok egyaránt, utóbbiak közül sokan hirdetik például, hogy a SubscribeStar oldalán a támogatók tovább támogathatják őket. Ez így szép, tiszta ügy, gondolhatnánk.. Igen ám, csakhogy pár nappal a tömeges távozások kezdetét követően a PayPal bejelenti, hogy felbontja a SubscribeStar-ral a partnerséget..!! A PayPal - ami világszerte 30%, az USA-ban 70% lefedettséget tud magáénak az online kereskedelmi tranzakciók piacán - ezzel durván kimeríti a trösztellenes törvényekben foglalt aggályokat. És amikor kiderül, hogy a valódi puppet-master a MasterCard, ott már ezek az aggályok rémisztő valósággá válnak.
A háború pedig immár a SubscribeStar egyéb - a történetben egyáltalán nem érintett - kreátorait is kőkeményen eléri, amikor a PayPal és a MasterCard egyik napról a másikra kivonul a buliból, ők pedig ott maradnak kifizetetlenül, a támogatóik pedig átutalási lehetőség nélkül. Szóval igen, most már nevezzük nyugodtan nevén a dolgot: a szélsőséges kultúrbal identitáspolitikáját valló gazdasági nagyhalak által az általuk önkényesen non-PC-nek deklarált véleményvezérek ellen végrehajtott összehangolt elhallgattatási offenzíváról van szó. Jellemző, hogy a mainstream sajtóban, ha egyáltalán lehozzák ezeket a híreket, a kitiltottakra és a hőbörgőkre nemes egyszerűséggel húzzák rá a jolly-joker "alt-right"jelzőt, miközben láthattuk, hogy itt aztán mindenféle hangadó megtalálható. A közös vonás, hogy kritzálni merik az ultraliberális/kultúrbalos doktrínákat.
A jelenség ismert: a kultúrbal autoriter eszközökkel történő törvényi véleményszabályozási szándékát többször láttuk már működésbe lendülni, de a közelmúltig ennek platformja főként a média és a nyugati egyetemek katedrái voltak, néhány alkalommal pedig át tudtak tolni egy-egy hajmeresztő törvényt is, mint pl. a Jordan Peterson heves ellenkezését kiváltó és világhírét megalapozó gendernévmások kötelező alkalmazásáról szóló kanadai törvényt. A gazdasági szereplők aktív politikai részvétele azonban mindeddig nem tűnt valódi lehetőségnek, tekintve a kapitalizmus színvakságát: a potenciális ügyfél és annak pénze politikailag ugye indifferens. Volt. Eddig.
A MasterCard 2017 augusztusában a Charlottesville-i merényletet követő nyilatkozatában azt taglalja, hogy mélységesen elítéli az egyre szélesebb körű erőszakot, elismeri, hogy az egyre terjedő "gyűlöletcsoportok" weboldalai a MasterCard szolgáltatásait is igénybe veszik, és ígéretet tesz arra, hogy ahol a törvénybe ütköző tevékenységek bebizonyosodnak, azoktól megvonják a szolgáltatásaikat. Fontos kihangsúlyozni, hogy itt még - 2017 nyarán járunk - kifejezetten arról nyilatkozik a cég, hogy ők csak azt vizsgálják: törvényes-e a működése az adott oldalnak (kereskedőnek), függetlenül attól, hogy a MasterCard egyetért-e, vagy sem a nézeteikkel - mivel a "gyűlöletbeszéd úgyis erejét veszti az ideák szabadpiacán", és "ez képviseli a szabad véleménynyilvánítás ideáját".
Nos, úgy tűnik, egy év alatt mindez megváltozott, hiszen tavaly szintet lépett a 'PC' vs 'free speech' háború. Fontos szereplője és felelőse lett ezidő alatt az eldurvult helyzetnek az SPLC (Southern Poverty Law Center) nevű jogvédő szervezet, amely felállította és üzemelteti a "Change The Terms" nevű weboldalt, mely oldalon keresztül, valamint intenzív aktivizmusukkal folyamatosan bombardírozzák a nagy online közösségi és pénzügyi cégeket, hogy álljanak bele keményebben és mégkeményebben a gyűlölet elleni harcba (csodálatos oximoron). Hitvallásuk szerint az Alkotmány nem elég pontos és alapos a gyűlöletbeszéd megfogalmazása és annak törvénytelenítése kapcsán, így kénytelenek a magán- és gazdasági szereplőket bevonva kigyomlálni a gyűlöletszektákat és mindenkit, aki gyűlöletbeszédre vetemedne. Tehát úgy vélik, az állam nem végez jó munkát e téren, ám a gazdasági és magánszereplők nyilván ezt jobban intézik majd. A történelem vérrel és hullák által szegélyezett példái úgy tűnik nem ismeretesek az SPLC és a kultúrbal szélsőséges hívei előtt - hiszik, hogy majd Ők, és egy "komoly, széles spektrumú szakértői csoport" alkalmas lesz arra, hogy mások véleményét megregulázzák.
Mindenesetre az SPLC folyamatos ostroma és az aktuális szelek által gerjesztett mémhullám megtette hatását: A MasterCarddal az élen széles offenzíva indult a non-PC véleményalkotók ellen. Nagyon úgy tűnik, az SPLC a gyűlöletbeszéd definíciójának gordiuszi-csomóját nagysándori egyszerűséggel (és cinizmussal) oldotta meg (vagy fel): aki bárminemű kritikát fogalmaz meg a kultúrbal által oltalmazott - elnyomott - csoportokkal, vagy a róluk szóló definíciókkal, az őket védelmező törvényekkel és javaslatokkal szemben, az jobb, ha tudja, le lesz vadászva. Mert "We Changed the Terms - A Feltételeket megváltoztattuk".
Alex Jones, Robert Spencer, Milo Yiannopoulos, Carl Benjamin véleményének szabadsága nem arról szól, hogy szeretem-e, amit mondanak, vagy sem, és ezt úgy tűnik, szándékosan elfelejtik a szabadság hazájában. A sajtó önelégülten dől hátra, hogy ezek a fickók most aztán jól el lettek vágva a saját támogatóiktól. Csak épp azt felejtik el, hogy ha ma ezeket az embereket így ki lehet csinálni egzisztenciálisan, holnapra ez hígulni fog, át fog alakulni, és más egyéb újságíróval is megtörténhet ugyanez. Hiszen a minta már adott lesz, és hogy épp ki dönt majd arról, mi fér bele a krédóba, változni fog.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy arról nem vagyok teljes mértékben meggyőződve, hogy az az internet, ahol Slavoj Zizek előadása az Oxford Union-on, illetve a laposföldhívők legújabb pamfletje egyazon eséllyel rajtol a nézőszám-versenyben, majd pusztán a néző- és megosztásszám alapján utóbbi pamflet akár felkapottabb, és ezáltal kifizetődőbb is lehet, az az internet valóban az emberiség javát szolgálja-e. Az az internet, ahol a fake news, a konteók és az érvénytelenség jövedelmezőbb lehet az értékteremtő tartalomgyártásnál, mert nincs mérce, nincs felügyelet, ami az érvényeset az érvénytelentől szétválogatja, az az internet sajnos nem előrelépés az emberiség fejlődéstörténetében, hanem - megvonva a pro/kontra mérleget - jó eséllyel hatalmas zakó. Ez az én privát, és abszolút képlékeny véleményem jelenleg. Ahogy a kommentmezőt sem a közlés és a véleménynyilvánítás szabad és üdvös felületének látom, hanem a trollkultúra melegágyának: a tét és arc nélkül odaokádott, pillanatnyi felböfögött emésztetlen moslék mint vélemény nyilvánossá tételére alkalmazott teljesen hamis intézménynek.
Azt gondolom, jobbat tenne a világnak, ha minősített tartalomgyártók és minősített hozzászólók lennének csak a neten. Természetesen azt, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, nem tudom megmondani, így addig is hinnem kell abban, hogy a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága - egyelőre - mindenek felett áll. Egyelőre el kell fogadnunk, hogy ezt már a huszadik században lejátszottuk, kitaláltuk a megoldást, és abban maradtunk, hogy a cselekedeteinkben minden mehet, ami másnak nem árt, a nyilvános beszédben és gondolkodásban pedig minden mehet, ami nem erőszakra felhívó. És amíg a törvény valakit nem ítél el, addig a privát szervezetek és cégek önbíráskodó kutyáit is tartsuk pórázon, ha lehet kérni. Ez nem annyira bonyolult. Különben cudar világ vár ránk, és épp onnan, ahonnan most a píszi árad.
- kelep -
Páran biztosan hallottak rajtam kívül a futótűzként terjedő ún. Patreon-botrányról, ami persze messze túlmutat a Patreon-on.. Nagyjából a következő eseményfüzérről van szó, hogy csak a legjelentősebbeket említsük:
(A Patreon amúgy egy közösségi finanszírozási platform, amin keresztül jellemzően tartalomgyártók - vloggerek, bloggerek, hírszerkesztőségek - követői a rendszeres, önkéntes havi támogatásukat tudják egyszerűen elutalni kedvenceiknek - gy.k.)
2018 nyarán a Facebook, a YouTube és a Twitter kb egy hét leforgása alatt, nyilvánvalóan összehangolt akció keretében megszüntette Alex Jones jobboldali médiafenegyerek, az InfoWars alapítójának összes account-ját..!! Ezzel a mozdulattal a fickót lényegében kiradírozták a kibertérből, és egyúttal a köztudatból. Legalábbis ez volt a szándék.
2018 augusztus elején Robert Spencer, a David Horowitz Freedom Center által támogatott Jihad Watch - egy iszlám- és jihad-ellenes platform - bloggere a követőitől egy használt TV-stúdió felújítására gyűjtött, amihez a Patreon platformját használta volna. Pár hétre rá kapott egy emailt a Patreon "Trust and Safety Committee"-jétől, hogy megszüntetik az account-ját szélsőséges nézetei miatt, az addig befolyt összeget folyósítják.
December elején Milu Yiannopoulos létrehozott egy Patreon account-ot, hogy a 2019-es turnéját finanszírozó követőivel azon keresztül intézze a donációkat. Pár napra rá a Patreon lecsapta az account-ját, mondván, Yiannopoulosnak "köze van" a Proud Boys nevű szélsőjobb gyűlöletcsoporthoz.
Másnap Carl Benjamin, brit libertárius podcastert - aki "Sargon of Akkad" néven fut a YouTube-on - a Patreon se szó, se beszéd letiltotta egy olyan 10 hónappal korábban megjelent YouTube videó miatt, amit nem is az illető, hanem valaki más posztolt róla és amiben kb. leniggerezi a neonácikat.
Na vegyük sorra.. Az jól látszik, hogy négy teljesen más figuráról van szó:
Alex Jones egy rohadt idegesítő, ám kétségtelenül tehetséges, szélsőséges, konteómániás "pundit", azaz politikai-társadalomfilozófiai véleményvezér, aki azért sokszor talált már telibe, főként a kétezres években. Pl már 2008-ban hangosbeszélővel rohanta le a Bilderberg-csoport éves titkos gyűlését, azt skandálva: "Nem leszünk a rabszolgáitok..". A tény, hogy Trump ezerrel elkezdte támogatni az addig gerillamédiaként működő Jones-birodalmat, nem hozta közelebb a szívemhez a fickót, és ezzel gondolom sokan voltak így.
Robert Spencer egy harcos antidzsihadista zsidó, végzettsége szerint iszlám teológus, 40 éve kutatja az iszlámot, és állítása szerint a Korán a hitetlenekkel szemben alkalmazandó erőszakos doktrínáival mérgezi a muszlimokat. Ezen állítása miatt Spencert kitiltották Nagy-Brittaniából. (!!)
Milo Yiannopoulos szerintem egy elvtelen politikai bulváropportunista, aki leginkább a botrányos felböfögéseiből él, és aki szerintem nemcsak komolytalan, de nevetséges is. Hogy mennyire ártalmas, ki-ki döntse el maga. Szerintem egy vicc az egész figura.
Carl Benjamin. a.k.a. Sargon of Akkad egy deklaráltan non-PC, politikailag inkorrekt pundit, majd' egymillió YouTube követővel. Szerintem semmi gond nincs a csávóval, mármint vannak jó meglátásai, zömében azonban (számomra) érdektelen, alapvetően egy önfelkent free-speech lovag. Magát a brit konzervatív liberalizmus szószólójának tartja - ez kb akkurátus - , és egyértelműen görbetükörként dörgölte a neonácik orra alá a nigger jelzőt.
Ami közös a fenti arcokban, hogy nem kajálják be az establishment és a mainstream média meséit, politikailag vállaltan inkorrektek, és amely ügyet viszik, azt kíméletlenül és hangosan teszik. Ez a recept pedig óhatatlanul meg fog bántani valaki(ke)t. És ha épp nem az(oka)t, akkor az azokkal ellentétes valaki(ke)t. Ez egy ilyen dolog. A szabad véleménynyilvánítás, a szabad és nyílt, konfrontatív vitakultúra mindenképpen termel majd sértettséget. Vagy azért, mert a címzett(ek) kis lelke nem bírja az ő nézeteinek a markáns kritikáját, vagy mivel a szenvedélyes vélemény óhatatlanul "járulékos károkat" is okoz, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Ez azonban egy vitakultúrában edzett társadalom számára nem lehet probléma - ahogyan egy erős baráti társaságban sem lehet probléma (és nem is tiltható) egy-egy erőteljes véleménynyilvánítás, egy-egy akár személyessé fajuló vita során felbukkanó acsarkodás. A beszédnek, a kommunikációnak, a vélemények ütköztetésének éppen az a célja, hogy ily módon, és ne vérontáson keresztül döntsünk el fontos és alapvető kérdéseket. Amikor tehát a píszi-hívők a békességre hivatkozva szankcionálják a párbeszéd és a vélemények ütköztetésének kritikusabb, politikailag inkorrektbe hajló részeit, olyankor éppen maguk ágyaznak meg a későbbi vérontásnak. A szólásszabadság az erőszak előzetes túlnyomásszabályozója - döbbenetes, hogy ezt ma még magyarázni kell a nyugati társadalmak elitjének.
Persze, ahol a véleménynyilvánítás szabadon gyakorolható, ott lesznek, akik a végletekig elmennek, és konkrét agresszióra vagy vérontásra szólítanak fel. Erre vannak törvénybe iktatott megoldások, hiszen a jelenség jól ismert és a nyugati társadalmak történelmi tapasztalataik révén igen érzékenyek a témára. A probléma az, hogy a mai kultúrbal békeharcosai számára a törvényi keretek szabta definíciók és szankciók kevésnek bizonyulnak, maguk pedig vitába keveredni és érvekkel szembeszállni az általuk szélsőséges gyűlöletbeszédnek aposztrofált kritikával nem óhajtanak - ők sokkal jobban szeretnének egy kollektivista autoriter rendszert - természetesen önmagukkal az élén - amely törvényileg biztosítja a saját véleményük kizárólagos érvényét és biztonságát.
A Patreon korábban is csapott már le account-okat, ahol olyan ügyre gyűjtöttek pénzt, amik mások biztonságát vagy életét fenyegették. Ilyen volt Lauren Southern, alt-right vlogger megszüntetett account-jának esete is, aki a tengeri migráció bajbakerültjeit segítő szervezetek hajóinak állta útját saját (közösségi finanszírozásból vásárolt) hajójával, és ezzel emberek életével játszott. Erről aztán maga Jack Conte, a Patreon vezére magyarázta el videóüzenetben, hogy miért léptek az ügyben, és tulajdonképpen itt nincs is vitatnivalóm, hiszen Lauren Southern nem a szabad véleménynyilvánítást gyakorolta, hanem egy mentőakciót akadályozott. Nyilván politikai statement mind a nő akciója, mind a Patreon reakciója, de ha a Patreonnak ez volna a legnagyobb cenzori "bűne", senki nem emelne szót.
A mostani esetek azonban jól láthatóan teljesen más kategóriába esnek, és ezúttal ezt nem hagyták szó nélkül sem a Patreon egyéb kreátorai, sem a donorai. Egy hónap alatt a kétmillió feliratkozott donor (azaz adományozó) majd 15%-a hagyta ott a platformot, ezzel súlyos anyagi kiesést generálva számos kreátor életében. Egyik kedvelt pundit arcom, a volt Vice-os Tim Pool havi 5000$ mínuszt regisztrált (ez komoly büdzsét feltételez, de napi több podcast, up-to-date tényfeltárás, utazások pénzbe kerülnek), mások a teljes 2018-as növekedésüket veszítették el pár nap leforgása alatt - ennek oka az, hogy (hozzám hasonlóan) aki valakit támogat, az általában többeket is támogat. Tehát ha 300 ezer ember feláll a fenti három (és még számos egyéb, kevésbé ismert) véleményvezér letiltásán felháborodva, akkor azt rengeteg egyéb kreátor is megérzi. Márpedig ez amellett, hogy megengedhetetlen, hallatlanul gátlástalan, és nem kevésbé ostoba lépés volt a Patreon-tól.
Ugyanis a napokban olyan influencerek, riporterek és népszerű előadók hagyták/hagyják ott a platformot, akik havi többtízezer dollárt kaptak a támogatóiktól - mint Jordan Peterson, Sam Harris, Dave Rubin, Matt Christiansen, vagy a már említett Tim Pool.
Persze ennek azért már egyéb okai is vannak, és itt válik az egész történet igazán hajmeresztővé:
Tudniillik többszöri magyarázkodás és ködösítés után kiderült, hogy majd' mindegyik esetben a Mastercard volt az, aki követelte a fenti illetők kizárását, mondván, azok gyűlöletbeszédben utaznak, a MasterCard pedig ehhez nem asszisztál!! Ezen egy hosszabb lélegzetvétel erejéig azért időzzünk el.. a világ talán legbefolyásosabb pénzügyi szervezete elkezd önkényesen, a gyűlöletbeszéd igen obskúrusan meghatározható vádjával illetve emberekre rábökni, és megtagadni tőlük a pénzfolyósítási szolgáltatást?! Ha a Patreon teszi ezt, az is felháborító, de arra könnyen és sokan (sajnos több ismerősöm is) azt mondják: "Mehh, majd elmennek más platformra pénzt szedni.." - és ez nagyjából így is van: a Patreontól szinte azonnal tömegével távoztak - és távoznak ma is - donorok és kreátorok egyaránt, utóbbiak közül sokan hirdetik például, hogy a SubscribeStar oldalán a támogatók tovább támogathatják őket. Ez így szép, tiszta ügy, gondolhatnánk.. Igen ám, csakhogy pár nappal a tömeges távozások kezdetét követően a PayPal bejelenti, hogy felbontja a SubscribeStar-ral a partnerséget..!! A PayPal - ami világszerte 30%, az USA-ban 70% lefedettséget tud magáénak az online kereskedelmi tranzakciók piacán - ezzel durván kimeríti a trösztellenes törvényekben foglalt aggályokat. És amikor kiderül, hogy a valódi puppet-master a MasterCard, ott már ezek az aggályok rémisztő valósággá válnak.
A háború pedig immár a SubscribeStar egyéb - a történetben egyáltalán nem érintett - kreátorait is kőkeményen eléri, amikor a PayPal és a MasterCard egyik napról a másikra kivonul a buliból, ők pedig ott maradnak kifizetetlenül, a támogatóik pedig átutalási lehetőség nélkül. Szóval igen, most már nevezzük nyugodtan nevén a dolgot: a szélsőséges kultúrbal identitáspolitikáját valló gazdasági nagyhalak által az általuk önkényesen non-PC-nek deklarált véleményvezérek ellen végrehajtott összehangolt elhallgattatási offenzíváról van szó. Jellemző, hogy a mainstream sajtóban, ha egyáltalán lehozzák ezeket a híreket, a kitiltottakra és a hőbörgőkre nemes egyszerűséggel húzzák rá a jolly-joker "alt-right"jelzőt, miközben láthattuk, hogy itt aztán mindenféle hangadó megtalálható. A közös vonás, hogy kritzálni merik az ultraliberális/kultúrbalos doktrínákat.
A jelenség ismert: a kultúrbal autoriter eszközökkel történő törvényi véleményszabályozási szándékát többször láttuk már működésbe lendülni, de a közelmúltig ennek platformja főként a média és a nyugati egyetemek katedrái voltak, néhány alkalommal pedig át tudtak tolni egy-egy hajmeresztő törvényt is, mint pl. a Jordan Peterson heves ellenkezését kiváltó és világhírét megalapozó gendernévmások kötelező alkalmazásáról szóló kanadai törvényt. A gazdasági szereplők aktív politikai részvétele azonban mindeddig nem tűnt valódi lehetőségnek, tekintve a kapitalizmus színvakságát: a potenciális ügyfél és annak pénze politikailag ugye indifferens. Volt. Eddig.
A MasterCard 2017 augusztusában a Charlottesville-i merényletet követő nyilatkozatában azt taglalja, hogy mélységesen elítéli az egyre szélesebb körű erőszakot, elismeri, hogy az egyre terjedő "gyűlöletcsoportok" weboldalai a MasterCard szolgáltatásait is igénybe veszik, és ígéretet tesz arra, hogy ahol a törvénybe ütköző tevékenységek bebizonyosodnak, azoktól megvonják a szolgáltatásaikat. Fontos kihangsúlyozni, hogy itt még - 2017 nyarán járunk - kifejezetten arról nyilatkozik a cég, hogy ők csak azt vizsgálják: törvényes-e a működése az adott oldalnak (kereskedőnek), függetlenül attól, hogy a MasterCard egyetért-e, vagy sem a nézeteikkel - mivel a "gyűlöletbeszéd úgyis erejét veszti az ideák szabadpiacán", és "ez képviseli a szabad véleménynyilvánítás ideáját".
Nos, úgy tűnik, egy év alatt mindez megváltozott, hiszen tavaly szintet lépett a 'PC' vs 'free speech' háború. Fontos szereplője és felelőse lett ezidő alatt az eldurvult helyzetnek az SPLC (Southern Poverty Law Center) nevű jogvédő szervezet, amely felállította és üzemelteti a "Change The Terms" nevű weboldalt, mely oldalon keresztül, valamint intenzív aktivizmusukkal folyamatosan bombardírozzák a nagy online közösségi és pénzügyi cégeket, hogy álljanak bele keményebben és mégkeményebben a gyűlölet elleni harcba (csodálatos oximoron). Hitvallásuk szerint az Alkotmány nem elég pontos és alapos a gyűlöletbeszéd megfogalmazása és annak törvénytelenítése kapcsán, így kénytelenek a magán- és gazdasági szereplőket bevonva kigyomlálni a gyűlöletszektákat és mindenkit, aki gyűlöletbeszédre vetemedne. Tehát úgy vélik, az állam nem végez jó munkát e téren, ám a gazdasági és magánszereplők nyilván ezt jobban intézik majd. A történelem vérrel és hullák által szegélyezett példái úgy tűnik nem ismeretesek az SPLC és a kultúrbal szélsőséges hívei előtt - hiszik, hogy majd Ők, és egy "komoly, széles spektrumú szakértői csoport" alkalmas lesz arra, hogy mások véleményét megregulázzák.
Mindenesetre az SPLC folyamatos ostroma és az aktuális szelek által gerjesztett mémhullám megtette hatását: A MasterCarddal az élen széles offenzíva indult a non-PC véleményalkotók ellen. Nagyon úgy tűnik, az SPLC a gyűlöletbeszéd definíciójának gordiuszi-csomóját nagysándori egyszerűséggel (és cinizmussal) oldotta meg (vagy fel): aki bárminemű kritikát fogalmaz meg a kultúrbal által oltalmazott - elnyomott - csoportokkal, vagy a róluk szóló definíciókkal, az őket védelmező törvényekkel és javaslatokkal szemben, az jobb, ha tudja, le lesz vadászva. Mert "We Changed the Terms - A Feltételeket megváltoztattuk".
Alex Jones, Robert Spencer, Milo Yiannopoulos, Carl Benjamin véleményének szabadsága nem arról szól, hogy szeretem-e, amit mondanak, vagy sem, és ezt úgy tűnik, szándékosan elfelejtik a szabadság hazájában. A sajtó önelégülten dől hátra, hogy ezek a fickók most aztán jól el lettek vágva a saját támogatóiktól. Csak épp azt felejtik el, hogy ha ma ezeket az embereket így ki lehet csinálni egzisztenciálisan, holnapra ez hígulni fog, át fog alakulni, és más egyéb újságíróval is megtörténhet ugyanez. Hiszen a minta már adott lesz, és hogy épp ki dönt majd arról, mi fér bele a krédóba, változni fog.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy arról nem vagyok teljes mértékben meggyőződve, hogy az az internet, ahol Slavoj Zizek előadása az Oxford Union-on, illetve a laposföldhívők legújabb pamfletje egyazon eséllyel rajtol a nézőszám-versenyben, majd pusztán a néző- és megosztásszám alapján utóbbi pamflet akár felkapottabb, és ezáltal kifizetődőbb is lehet, az az internet valóban az emberiség javát szolgálja-e. Az az internet, ahol a fake news, a konteók és az érvénytelenség jövedelmezőbb lehet az értékteremtő tartalomgyártásnál, mert nincs mérce, nincs felügyelet, ami az érvényeset az érvénytelentől szétválogatja, az az internet sajnos nem előrelépés az emberiség fejlődéstörténetében, hanem - megvonva a pro/kontra mérleget - jó eséllyel hatalmas zakó. Ez az én privát, és abszolút képlékeny véleményem jelenleg. Ahogy a kommentmezőt sem a közlés és a véleménynyilvánítás szabad és üdvös felületének látom, hanem a trollkultúra melegágyának: a tét és arc nélkül odaokádott, pillanatnyi felböfögött emésztetlen moslék mint vélemény nyilvánossá tételére alkalmazott teljesen hamis intézménynek.
Azt gondolom, jobbat tenne a világnak, ha minősített tartalomgyártók és minősített hozzászólók lennének csak a neten. Természetesen azt, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, nem tudom megmondani, így addig is hinnem kell abban, hogy a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága - egyelőre - mindenek felett áll. Egyelőre el kell fogadnunk, hogy ezt már a huszadik században lejátszottuk, kitaláltuk a megoldást, és abban maradtunk, hogy a cselekedeteinkben minden mehet, ami másnak nem árt, a nyilvános beszédben és gondolkodásban pedig minden mehet, ami nem erőszakra felhívó. És amíg a törvény valakit nem ítél el, addig a privát szervezetek és cégek önbíráskodó kutyáit is tartsuk pórázon, ha lehet kérni. Ez nem annyira bonyolult. Különben cudar világ vár ránk, és épp onnan, ahonnan most a píszi árad.
- kelep -