Skip to main content

A diadalittas Magyarország hazamegy és megdönti Anikót


Hát ha ez kell, ez kell bazmeg. Gyurcsány olyan gyönyörűen készítette elő a terepet, hogy már akkor öröm volt nézni, ahogy az addig - jelenkori önmagához képest - szende, éppen-ellenzéki ámátőr ex-miniszterelnök Orbánunk és Királyunk szépen rádöbbent, hogy hohó apám, itt ezt lehet teljesen más szinten is űzni! Orbán fokozatos ellen-pálfordulása jóarc, nyugati pluralista demokráciát idekövetelő és keményen odamondó, Kádárt megdöntő (de legalábbis ahhoz jelentősen hozzájáruló, vagy minimum, de tényleg minimum mindezt vérprofin meglovagoló és kommunikáló) kisforradalmárból ebbe a jelenlegi pocakos, gátlástalan és elképesztően hipokrita diktátorjelöltbe - nos ez a folyamat 25 éve tart, és bár fokozatos volt a lepkéből féreggé alakulás, de egészen biztos, hogy ez a csodálatos transzformáció Gyurcsány gyurcsánysága alatt kapta meg a végső löketet. Egészen addig Orbán maradhatott volna egy hatalmat nagyon akaró és élvező "kispályás nagypályás". Lehetett volna egy új Torgyán mondjuk, akiért páran megőrülnek, és akik ha minden szakad, ők akkor sem szakítanak hős idoljukkal, és amely idolnak elnézzük, hogy az egész életét az adófizetők pénzeljék, mert végülis színes a politikai majomparádé, hát elfér ott egy-két Orbán meg Torgyán meg még egy Csurka is, hát ez van, no. Zárójelben jegyzem meg, mennyire mókásan megmosolyognivaló ez a felhozatal, ugye milyen ártatlan kisdedóvós nosztalgiával gondolunk a kilencvenes évekre, amikor még csak ilyen kis Hornok meg Csurkák randalíroztak? Aztán komolyabbra fordultak a dolgok, emlékszünk a Kóka-Gyurcsány felszámolóbiztosi párosra, pontosan úgy jöttek, ahogy a csődeljárásban kivéreztetett cégekhez pár hónapra megjelennek az Armani-öltönyös felszámoló arcok, hogy számba vegyék, mi mozdítható még, mi képvisel bármekkora értéket, és azt mind eladják. Ez a csintalan kis párocska pontosan így tett kishazánkkal, amit mozdítani lehetett, eladták. Aztán akinek ez nem tetszett, az kapott gumit bot, csizmatalp és lövedék formájában, még a világhíradó is beszámolt róla. 

Na ekkor baszta fel magát Viktor, akarom mondani Magyarország, hogy ő bizony kimasíroz Egyiptomból, öö akarom mondani a komcsik markából, ööö akarom mondani Brüsszelből, illetve öö.. hmm.

Ja, jó kérdés, hova is megyünk a mi Viktorunkkal. Én megvallom őszintén, hogy sokakkal együtt benyaltam a víziót, najó nem teljesen, de egyszer szavaztam rájuk is valamikor régen. Nem bírtam sosem a csávót, a szervilis, gondolattalan sleppjét meg aztán kifejezetten visszataszítónak és alkalmatlannak véltem és vélem, de mint ahogy számos derék honfitársam, én is úgy definiáltam a Fideszt, mint az ősvén alkoholista álbaloldal ifjú ellenzékét. Kis ország, hát ennyiből tudunk válogatni, na, hát ha nincs más, akkor próbáljuk meg egyszer őket. Vessetek rám követ, de még kétezertízben is - kurva erős gyanakvással és NEM rájuk szavazva - azt mondtam, hát akkor lássuk, mit tesztek az alkotmányozó hatalmatokkal? Sokan figyelmeztettek már akkor, hogy az út sehova nem vezet, csupán a Magyarok Vezére szülőföldjének édes emlékekkel telibekúrt végibe. És lőn igazuk kedves megkövetett barátaimnak, az út megépült, a kert végiben pedig már áll a szentély is, egy magánstadion formájában. Mit nekünk luxusvilla Janukovics-módra, nekünk privát stadionunk lesz. És privát focink. Újra. És minden e köré szerveződik. Ott, az ország legfontosabb 50 négyzetméterén, a privát VIP tribün árnyékos békéjében dől el minden. Ha ott vagy, belül vagy, ha nem vagy ott, kívül vagy. Ha belül vagy, az egyszemélyes kontroll karjai érted intézkednek, ha kívül vagy, hát tapossál csak tesókám, magadra vagy utalva. A rossz hír - túl azon persze, hogy nincs elég szotyi minden kedves VIP vendégnek - hogy ez egy elég pici tribün és nincs annyi esemény, hogy beférne oda akár a kétmillió fidesznyik legnagyobb része, nemhogy a rohadt kommunisták, mármint a maradék 6 millió renitens ellenálló (a renitensek gyermekeivel együtt lesz az hét és fél is)

A tribün a kiváltságosok temploma, az apostoloké, ők azok, akik a követőkkel kapcsolatban vannak, ők viszik el Magyarország szavát és kívánalmait és döntéseit és kényét és kedvét az alsóbb rajongótábornak, akik még így is megőrülnek ha Mr. Magyarország szaros alsógatyájának a bűze kiváltságként meglegyintheti eksztázistól reszkető orrcimpájuk hegyit. Akik mindezeken kívül esnek, és nem óhajtanak e nemes alsónemű bűze által meglegyintve lenni, ők nem számítanak, hatmillióan ebben az országban nem magyarok, azoknak a gyermekeik is kommunistáknak születtek, így a minimum amit tehet értük a Nagyvezér, hogy szarik őrájuk de kurvamagasról. És ha ez kevés, akkor konkrétan utánuk is megy. 

Komolyra fordítva a szót, hogy gondolja ez az elmebeteg, önmagából kifordult fasz, hogy folyamatosan kommunistázik itt nekünk?!? Miről beszél ez az állat? Kikről beszél?!? Minden megnyilvánulása nyílt uszítás bazmeg!! Hogy képzeli ez, hogy ebből majd nem lesz baj? Hány attrocitást szült és fog szülni még ez a nyílt ellenségkép-szítás?! Hány tragédia következik majd ebből és mekkora? Mert hiába tesz ő magában (tesz-e vajon?) különbséget a szélsőjobb és a baloldal között, talán még a zöldek és a libsik is külön rekeszben vannak (??) a tébolyult elméjében, mégis kiáll rendre, és rendre belekommunistáz egyet a mikrofonba. Meg hogy nem magyar, aki nem őrá maszturbál otthon. Elmész te a picsába Orbán Viktor. Állítólag az erő a Te nyelved, én nem tudom ezt szofisztikáltabban kifejezni, menj te a jó... Mert egy dolog ellopni, korrumpálódni, átvágni és kijátszani, ezt mindenféle politikai színtérről érkezett versenyző már megtette, túl közel a nép kásája, túl ínycsiklandozó, hát csak belenyúlok ha nem látják, csak hazaviszünk együtt egy-két kondérral.. Erre már-már immunisak lettünk - ami tragédia - de legyen bazmeg, vigyen el egy kicsit haza szegény pártkáder-pozícióbajnok, ha már nincs annyi tartás benne, hogy megálljt parancsoljon az enyves mancsának, de azért a ring, amibe a 21. században, és főként az elmúlt négy évben Orbán beszállt, na az az igazi kőkemény diktátorklub! Ez az, ahova ő génjei szerint tartozik, ez az, ahova ő belepálfordult. Ez az ő terepe, itt mozog otthon, a lófaszt akar ő emlékezni arra, hogy 89-ben még európai típusú többpárti demokráciát követelt és egy petyhüdt, opportunista Kádár-rezsimet döntögetett. Ő a legnagyobb tirannoszok mellett szeretne szerepelni a jövő történelemkönyveiben. De ha nem szeretne, akkor is ott fog. Hogy a könyv elején, vagy csak hátrébb lesz-e, még majd eldönti. It's the same ballpark - ahogy a csúnya külföldi mondaná külföldiül, ugyanaz a játéktér. 

Illiberális munkaállam, persze bazmeg. Nem véletlenül Nemzetiszocializmus? Vagy Államkapitalizmus? Kínai és szingapúri mintára? Aztán az Írószövetség előtt meg már "hogyan is lehetnénk mi Kína és Szingapúr, hát nekünk a Saját Mintaállamunkat kell felépítenünk.." Jajj, ne beszéljünk már féligazságokban Viktor bácsi, mondjuk ki bátran, azt gondolod, hogy Te magad vagy Magyarország, Te és csak Te vagy az összes magyar! Innentől pedig minden stimmel: Tiszteletet a magyaroknak, Magyarország jobban teljesít, Magyarország összefogott stbstb - így már világos minden üzenet!

Ő be akart lépni a nagyok arcképcsarnokába, és ha ő valamit akar, azt megszerzi. Magának. Belépett. Belül van, most nézelődik körbe-körbe, és igazán, de igazán bejön neki.. Szép tágas, egyedül van, bal keze alatt a piros gomb, jobb keze alatt a zöld gomb. Amit akar, gombnyomásra valósul meg, kézivezérléssel. Ugyan, kérem, ne fárasszuk őt az emberek véleményével, a parlamentáris - liberális - demokrácia unalmas alapvetéseivel, inkább igazítsunk mindent a mi Viktorunk ügyéhez. Van ugye az uszkve kétmillió fő, akivel azért minimális agitprop akciókkal mindig lehet számolni. Namármost, csupán annyit kellett megtenni - és ilyenkor milyen jól jön ugye egy kétharmados alkotmányozó többség - hogy hopp, fiúk Ti ott fogjátok meg a pálya túlszélét, és háromra emeljétek meg. Úgy ni, most pedig betámasztjuk alá az új törvényeket és máris felénk gurul a laszti. Nem érdekes, hogy 700 ezren elpártoltak mellőlünk, a törvényeket úgy bütyköltük meg, hogy minden maradhasson a régiben, a parlamenti jelenléti arányunkon mit sem változtat az a suttyó 700 ezer elpártolt komcsi. Hosszútávra rendezkedünk most be, hiszen itt már olyan mérvű a mutyi, hogy muszáj lesz a "total controll" , hiszen egy elszánt váltópárt - és/vagy pár tökös jogász - kivéreztetné (kivéreztethetné) a teljes garnitúrát. Hogy ezt eddig miért nem tette meg senki; hogy miért nincs váltópárt, aki lecsapta volna ezt a számtalan otrombán fennhagyott labdát, nos ez egy teljesen jogos, de a történelmiség szempontjából felesleges kérdés. Ez van. Itt tartunk ma. Pontosan megvannak az okai annak, hogy miért nincs itt egyetlen valódi alternatíva, illetve az egyetlen, ami van - a Jobbik - hogyan tudott a fél országban második párt lenni. Az ok egyszerű. Kivérzett mindenki más, fáradtan lihegve ülnek a kispadon, egyik kézzel legyezik izzadt pofájukat, a másikkal meg még mindig a szomszéd farkát szorítják. Államférfi?! Egy tökös alkotmányjogász? Ugyan, felszáradtak már ezek az igények is rég a magyar földről. Senki. Sehol. Az új generációs ifjak pedig az elmúlt tíz évben a legmocskosabb időszakban próbáltak megszületni, civilséget, mozgalmat és pártot szervezni, aminek sok vetélés és koraszülés lett az eredménye, illetve rengetegen jobb híján jobbra szegődtek, annak is a legszélére. A vetéltekért elmormolhatunk egy imát, a koraszülöttek pedig talán majd most kicsit megerősödnek, bár a terep korántsem lesz egyszerűbb. A káosz mocska helyett most a rend és fegyelem mocska lesz a talajuk. Ez kőkemény lesz, nagyon komoly felkészültséget és feddhetetlen fegyelmet követel meg ez a terep minden ámátőr indulótól. És közben, amíg ügyetlenkedik még kicsit a mittudoménmilyen-oldal, a jobb egyre erősödik. Ha Vona nem tesz hasonló fordulatot pozitív irányba - és ha tesz, hát szerintem kutyusból akkor sem lesz szalonna - akkor Isten irgalmazzon nekünk. Akkor eljön a magyarkodók országa, ahol nincsenek magyarok, csak A Magyarok, mindenki másnak sárga-kék-zöld csillagot kell majd kitűznie, hogy messziről lássék a büdös ellenálló rohadék zsidó- és cigányimádó idegencsatlós norvégbérenc fattya.

Az áprilisi választást elcsalták a szemünk láttára és most fognak újrázni. Világos iskolapéldáját látjuk a demokrácia csődjének. Sok tényező közül kettőt hadd emeljek ki, miért is van ezt:

Az egyik a választópolgárok megvezetése, vagy mondjuk inkább megvezethetősége. Amilyen a nép, jó eséllyel olyan a kormánya is. Ez igaz. Viszont abból még, hogy ez igaz, nem következik, hogy ezért a nép felelős. Ha én buta gyerekeket tovább butítok, vagy vad gyerekeket tovább vadítok, vagy egyszerűen csak gyerekek tudatlanságát kihasználva hasznot húzok belőlük, akkor onnantól nem én vagyok őértük, hanem őket használom a saját céljaim érdekében. Ez világos. Namármost a felnőttség, sajnos akármennyire is az ellenkezőjét szeretnénk hinni, nem a tizennyolcadik szülinappal köszönt be. Mondjuk úgy, hogy nem lehet megmondani pontosan, mikor és hogyan és minek hatására köszönt be, már ha beköszönt egyáltalán. Az azonban bizonyos, hogy mindenkinek máskor jön el ez az időszak. A felnőtté, vagy éretté válás időszaka az, amikortól az egyén felelősséggel viseltetik a döntései iránt, humanizmussal reagál a kiszolgáltatottak, sőt, az összes ember problémája iránt, és világosan meglátja, ha valamilyen tett vagy eszme mögött esetleg egy másik ember szenvedése, megrövidítése rejlik. Ha elfogadom, hogy a szabadság az egyetlen alapjoga az embernek, de éppen ez a joga megvan másnak is, akkor megértettem, hogy semmilyen tettemmel, gondolatommal, döntésemmel nem árthatok másoknak. Valami ilyesmi volna az az alap, ami alapján én az emberekről eldönteném, szavazhat-e, vagy sem. Persze ez utópia, hiszen ha én el akarom dönteni valakiről, hogy szavazzon-e, vagy sem, akkor máris bizonyos szempontok alapján kirekesztő vagyok, tehát megrövidítek bizonyos embereket. Mégis, szentül hiszem, hogy az egyik fő probléma a demokráciával az, hogy mindenki szavazhat. Én, és rengeteg ember, aki veszi a fáradságot és a szemhéját felemeli, a fülszőrzetét félresepri a beáramló információk útjából, láthatjuk, hallhatjuk hogy milyen sok ponton sérül a képviseleti demokrácia Magyarországon. Ez nem csupán a Fidesznek szól, bár ők ezt tökélyre vitték (lásd később), ez tény. Ez annak a Wermer Andrásnak tulajdonított félreértésről szól, hogy "A politikai pártokat ugyanúgy kell eladni, mint a mosóport." E jelentéktelennek tűnő, jópofa és hangzatos mondás talán a legborzalmasabb átok, ami ráült a politikai marketingre, nem csak itthon, világszerte. Ez az egyébként áltudomány "politikai marketing", ami ál-valóságot hazudik egyenesen az agyunkba - kézenfogva e jeles fent idézett gondolattal, ördögi tökéllyel bontja le a képviseleti demokrácia intézményét. És pusztán azért, mert azokat az embereket, akik ezen politikai marketing gépezetet nem látják/hallják, vagy nem hajlandók látni/hallani, azokat a jól bevált marketing-módszerekkel agymossák, azért még én nem szeretnék a megvezetett tömeg miatt egy rezsimben élni. Nekem ez nem jó. Nekem ez fáj. Én nem választottam ezt a diktatúrát, és másik hatmillió SEM választotta. Kétmillióan választották meg, illetve a mesterien kidolgozott politikai marketing gépezet biztosította a további alkotmányromboláshoz a legitimitást jelentő ál-többséget. A CÖF és Habony a legolcsóbb, leghitványabb mosóporreklám-eszköztárral élve hülyítette meg a népet. És a Fidesz most "lezártnak tekinti az elmúlt négy év vitáit", vagyis ha voltak is bennük apró kétely-foszlányok a mutyik és a nép jóviszonyával kapcsolatban, hát mostantól szemernyi nem sok, annyi sem lesz. Szerintük a választás legitimálta minden eddigi lépésüket. Szerintem meg nem, mert 700 ezer ember hátat fordított nekik, azaz a 2010-ben rájuk szavazók egynegyede. Nem azt mondom, hogy megbuktak, sajnos ahhoz túl erős a populista erejük, és az sajnos túl sokaknak imponál, de igenis csak egy jól felépített csalással érhették el, hogy féktelenül gyilkolásszhassák tovább a magyar demokráciát a kibaszott kétharmadjukkal. És még valami! Szinte az összes diktátort először a nép választotta meg. És a nép mindig a marketing eszközeivel lett megvezetve, hasonlóan a 2014-es magyar országgyűlési választások során használtakhoz. A marketing annyit jelent: minél többször tolok az arcodba egy logót vagy egy arcot - és mögöttük egy ideát - annál biztosabban fogsz hozzá vonzódni amikor majd döntés előtt állsz. Ennyi és nem több. Évekig lehet taglalni a marketing útvesztőit, de útvesztők csak akkor vannak, ha kevés a pénz. Ha van pénzed, a marketing ennyi: minél többet mutogatok valamit, annál többen, annál biztosabban fogják azt a valamit akarni. Ez sajnos ennyire egyszerű, és ezzel csak a legkeményebb önkontrollal és tisztánlátással lehet szembeszegülni. Ez az önkontroll és tisztánlátás pedig a népesség túlnyomó többségéből hiányzik. Vannak nemzetek, ahol ez a dolog - nevezzük állampolgári vagy fogyasztói öntudatosságnak - jobban jelen van az egyénekben, van ahol - mint pl. nálunk - igen csekély mértékben.

A demokrácia csődjének első számú oka tehát, hogy szellemileg felkészületlen, sőt, a marketing eszközeivel megvezetett emberek tömegesen ikszelgetnek oda, ahol a legtöbb és legtöbbet ígérő plakátokat látja. A megoldás az volna, ha valamilyen jól átgondolt és konszenzus alapján megalkotott feltételrendszer alapján engednénk csak szavazni embereket. Nem akarom, hogy a valódi kormányprogramok tartalma iránt tökéletesen indifferens plakátfogyasztó közvetlenül vagy közvetve megvásárolt szavazata a tudatos választópolgáréval egy súllyal szerepeljen az urnában. Nem túl népszerű gondolat, de ez van, ez szerintem alap lenne. Mivel ez azonban sosem lesz így, a demokrácia így - számomra mindenképpen - megbukott. Marad, hogy eltiltjuk a politikát a reklámtól. Ahogyan az ügyvédek sem reklámozhatják magukat, a minimum, hogy a politikai pártok legalább a reklámcsatornákról le legyenek tiltva. A gyűlések populista szólamait úgysem lehet megtiltani, de legalább a média hatalmas - és közismert -véleményformáló erejét ne engedjük be a politikai térbe.

Jelen demokráciánk kudarcának fentiekből következő másik okát most demonstrálták előttünk az elmúlt négy évben: a kétharmadot egyszer elért párt akármit csinálhat, úgy alakítja a törvényeket, ahogyan akarja, bármit az égvilágon megszavazhatnak, immár a nép bármely csoportjának akaratára fittyet hányva, mondván, hát kéremszépen, minket kétharmaddal megválasztottak. Ezáltal a képviseleti demokrácia intézményrendszere súlyosan eltorzul, a hataloméhes pártvezérek kényükre-kedvükre csavarják-tekerik a törvényeket, amíg pl. előáll az a helyzet, hogy egy választáson megmarad a kétharmados többségük úgy, hogy a 700 ezerrel kevesebb szavazat sehol nem jelentkezik "hiányként". Orbán szerint Európa legegységesebb nemzete vagyunk, ez alatt azt érti, hogy 2 millióan rájuk szavaztak, 2 és félmillióan nem rájuk szavaztak és 3 és félmillióan annyira kiábrándultak, hogy el sem mentek szavazni. Tehát 8 millióból a negyede rájuk voksolt, a 60% 44%-a. Hogy ebből hogyan lett alkotmányozó többség mégis, azt talán érdemes volna a tutyimutyi ellenzéktől megkérdezni. Merthogy ők is oroszlánrészt vehetnek ki annak felelősségéből, hogy ez a hatalom- és futballmániás őrült és sleppje immár full legitimnek tudva magát, ki tudja hány ciklusra rászabadult Magyarországra.

A demokráciát tehát ezen a ponton is kijátszották, méghozzá annak saját szabályai szerint játszva. El kellene gondolkodni a kétharmadon, talán, esetleg, netán, nem? Most, hogy már az Alkotmánybíróság és az ombudsman és a Kúria és a közmédia és a köztársasági elnök is meg mindenki ebben a rohadt rezsimben fideszes és ha a seggbebújásban kiváló, ám tökéletesen alkalmatlan káderek döntik el, hogy a gyermekeink miből tanulhatnak és punktum, és a másik káderhaveroktól vehetsz csak dohányt, meg majd nemsoká gondolom sört is, meg a megint más haverok fogják kezelni az összes EU-s pályázati pénzt és pályázatot, akkor mégis KI fog foglalkozni a hatmilliós többség akaratával? Hogyan fog előrejutni a hatmillió ember, ha itt mindenhez Fidesz-jelvényre lesz szükség? Ez a politikai párt már az emberi lét legalapvetőbb területeire furakszik be, a megélhetésünk, a legteljesebb valójában az életben maradásunk a tét, mivel a párttagok és fidesznyikek előnyben részesülnek, és azért annyira még nem teljesít jól Magyarország, hogy ha előre leosztjuk a haveroknak és a támogatóknak a mindent, akkor maradna még másnak is. Orbán Viktor nem a magyar emberek miniszterelnöke, hanem a saját kádereinek a keresztapja. A "visszaállamosítással" egészen konkrétan elveszik emberek kenyerét, kigolyóznak embereket a munkájukból, hivatásukból, szakterületükről, és így teremtenek munkahelyet. Maguknak és az udvarnak. Ez már volt. Ezt jól ismerjük. Köszönjük, nem kell ilyen megint. Mi ez az őrület? Ez a kis álforradalmár éppen ez ellen harcolt. Nem volt az olyan régen! Fodor Gábor mellette volt, még egy fiatal ember ma is, az idióta Deutsch-Emtékávezér-Tamásról nem is beszélve. Hogy a picsába öregedett meg 25 év alatt Orbán ennyire? Hogyan lett egy ifjú Orbánból egy öreg Kádár? Mit kommunistázik ez nekünk, aki most a paksi titokpaktummal szakértői véleményekkel mit sem törődve felkínálja hazánkat Putyin reggelije mellé?!?! Arról a Putyinról beszélünk, aki éppen az energiaellátást használja alapvető aduászként, ha bármi kell neki. Arról a Putyinról beszélünk, aki a szomszédos Ukrajnában randalírozik, pénzeli az öldöklést és már kacsingat egyéb kisebbségben oroszlakta államok felé is. Ettől az embertől és az Eurázsiai Uniótól kell függenünk ebben az évszázadban, mert Nagyvezérünk ezt így gondolja, és a kétharmados többségével egyszerűen átpöccinti a startvonalon ezt a jelentéktelen kis üzletet. Mit számít, hogy még a japánoknál (ismétlem: a japánoknál!) is el tud szabadulni a pokol, attól mi még a biztonság kedvéért régi típusú orosz berendezésekkel fogunk bajlódni, mert az Orbánéknak valamiért nagyon jó lesz az úgy, nekünk meg úgyis kell Csernobil árnya ide a levegőbe, amúgy nem lenne min aggódnunk.

Ez már nem képviseleti demokrácia. Ha ezt nem mondjuk ki nyíltan, akkor nekünk lényegében annyi. A képviseleti demokráciát, illetve annak hiányát persze nem csak a kormányon kell keresnünk. Ez egy többszereplős darab, amiben a kussoló értelmiséginek, a szervilis médiában dolgozó, egzisztenciális félelmei miatt az elveit elsőként feladó hírszerkesztőnek és az elpillantó, szemlesütve járó-kelő, kezeit állandóan tisztára mosottan viselő jogásztársadalomnak is egyenértékű szerepe és felelőssége van. Ha másért nem, hát a 89-ben ideálmodott színes, európai szabad demokrácia szelleméért könyörgöm: ne engedjük soha, semmilyen pártnak, hogy a parlament egyéb képviselőit kirekesszék a döntéshozásból. A kétharmados alkotmányozó rendszer megbukott. Rossz. Használhatatlan, mivel önmaga generálja az egypártiságot, ami megfelelően rossz kezekben bármilyen törvényt átenged magán. És akkor hol a határ?

Apropó határ.. Az már csak hab ide a legvégére, hogy a mi Viktorunk még azzal is tovább osztja és uszítja egymásra az embereket, hogy a határontúli magyarok szavazati jogát valamiféle nemzeti üggyé, összmagyar vallássá teszi. Ha nem vagy hívője e vallásnak, nem vagy magyar, hiszen magyaroktól vonod meg azt, ami nekik jár. Sajnálatos az, ahogy országunkat tépték-gyúrták és szabdalták a történelem, ha nem is viharai, de szereplői, de ha ma Orbán Viktor úgy csinál, mintha ő lenne minden magyar miniszterelnöke, azzal azért igen súlyosan inzultálja a külhoni magyarok befogadó országának - azok lakóhelyének - kormányzatait. Ez nem olyan kérdés, amit csak így eldöntök és kuss mindenkinek, ez inkább egy olyan kérdés, amiben mondjuk - leporolva a múlt sérelmeit - megpróbálom legalább tiszteletben tartani a nemzetközileg elfogadott és nyilvántartott államok határait, szuverenitását. Persze, hogy mindannyiónk ügye a határontúli magyarság, no de ezen ügyért lehet az adott befogadó országgal a lefektetett szabályokon belül dolgozni és tenni. Hát könyörgöm, nyilvánvalóan háborúskodás lesz a vége, ha ezt semmibe veszi egy (vagy több) ország. Mert akkor most a határontúliakért mit is tesz a Fidesz? Mitől a Kárpát-medence a Viktor országa? Miért is szavaztak az ott élő magyarok a Fideszre? Milyen őket érintő ügyben fog a Fidesz dönteni? Az egészégügyről fog dönteni? Az oktatásukról? Az energiaellátásukról? Miről bazmeg? Hát ezekről ő nem dönthet, megáll az eszem..

Orbán egyszerűen mint egy balfasz hülyegyerek, addig baszkurálja a szomszédos országokat ezzel a kényes kérdéssel, amíg elkezdik valóban attrocitások érni az ott élő magyarokat. És akkor mi lesz? Bemegyünk és hazahozzuk a magyarokat? Dehát azok ott laknak, az a hazájuk, az otthonuk. Mi a fasz baj van azzal, ha nem hozzánk tartoznak, hanem oda, és békében élünk, mindenki ott, ahol otthon van? Miért kell megint belesodorni magunkat egy kibaszott konfliktusba? Nem volt elég balhé és tragédia még az elmúlt száz, meg ezer évben? Nem elég intő jel Ukrajna? Ott éppen ez zajlik, Putyin éppen menti megfele az ott élő oroszokat. Ezt akarjuk? Ezt akarja Orbán? Hát nem fog tudni trafikot osztogatni, meg stadionokat építeni a határontúli magyaroknak!! Milyen amorf terv van a fejében? Mikor jön rá a sok külhoni magyar, hogy csak a szavazatuk kellett, és hogy minden marad úgy, ahogy volt, ők ott fognak továbbra is a helyi viszonyok szerint élni, az Orbán meg itt fogja építgetni a saját olimpiai stadionparkját a Mészáros Lőrincnek a földjein. Vagy azt gondolják, hogy Orbán síkra száll értük és hadba lép a szláv népek és Románia ellen, Putyinnal a háta mögött (?!?!), és kirobbant egy jó kis háborús balhét?! Még viccnek is gyenge... 
Az viszont biztos, hogy ez az ember túlságosan is összezagyválta itt a dolgokat, túl sokmindent kiabált már bele a világba, ebből már nem tud kikecmeregni, csak egyre inkább össze fogja gubancolni ezt az egész katyvaszt, és el fogja magát bástyázni és építget és osztogat és parancsot ad és identitást minden magyarnak. Már aki őt támogatja persze. Mer' más magyar nincs. Mint egy igazi diktátor. Pont úgy, ahogy a volt román diktátor is kezdte. Először ő is nagyon népszerű volt, talpraesett, kivezette az országot a Varsói Szerződésből, majd kiállt 68-ban a csehekért. Egy dolgot nézett be a csávó, de azt végzetesen: azt, hogy mindeközben egyre kényelmesebb volt neki a hatalom és egyre inkább elhitte, hogy az állam van őérte és nem pedig fordítva.. Ennyi. Ilyen kis apró, jellembeli dolgokon múlik a dolog. 


- kelep -