Három dolgot előre jeleznék: 1) nem vagyok kommunista; 2) a szóbanforgó film nem kommunista propaganda, még akkor sem, ha idült identitáspolitikai csőlátásban szenvedő médiamunkások előszeretettel intézik el ennyivel a látottakat; 3) igyekszem nem spoilerezni, minden amit leírok, megismerhető egy bővebb filmajánlóból is... Nem szokásom filmkritikákat írni, ami tulajdonképpen meglepő, elvégre mindenem a film, ezzel foglalkozom, ebből élek, ez a hivatásom. Talán éppen ezen intim érintettség okán nem szokásom sem túlzott magam alá élvezéssel dicsőíteni, sem elhamarkodott túlszigorral sújtani a filmipari termékeket. Megengedő vagyok, mert bizonyos távolságból nézem a filmeket. Fiaimat a halálba kergetem házimozizás közben a forgatókönyvet, a dramaturgiát, a kompozíciókat érintő folyamatos beugatásaimmal, mert könnyen elengedem akár a legzseniálisabb film iránt éppen épülgető rajongásomat is azon nyomban, ha a forgatókönyvírót olcsó megoldáson kapom valahol, ugyanakkor silányabb mun