Voltak borzalmas tanáraim és volt néhány szenzációs is. A legtöbb semmilyen benyomást nem tett rám, a nevükre, de még az arcukra is alig emlékszem. Alapvetően nyomasztott az iskola, a pedagógusok közül sokan kiábrándult alkoholisták voltak. Ha egy tanár felült a tanári asztalra, akkor már valami csodaszámba menő laza arcnak számított. Volt egy tanárom, aki meglepően kurvajó fej volt, úgy beszélt, mint egy hús-vér ember, elküldött minket a picsába simán, de közben röhögött, és emiatt volt vele egy cinkos, ám tiszteletteljes kapcsolatunk. És persze nagyon jól tanított, ez elengedhetetlen része volt a sikerének. Ezt, meg még néhány kivételes embert leszámítva nincs jó emlékem az iskoláról en-bloc, de ma már látom, hogy nem velem volt a baj és hogy nem is pusztán a tanárokkal. Iszonyú feladat megalkotni a szakmai kereteit a színvonalas, meritokratikus és autonóm oktatási rendszernek. Nem bonyolult, hiszen számos jó példa van a világban, csak hosszadalmas és kitartást igénylő. Népsze