Kettőezerhúsz nem a pandémiával, nem is a nyakon térdelt fekete életekkel, vagy a magát végleg nevetségessé silányító Oscar-díjjal, de még csak nem is Trump újraválasztásával fog bevonulni a történelembe. Legalábbis az én történelmi emlékezetembe biztosan nem. Pedig ez az év tízévnyi eseményt zúdított a fejünkre, és mégis, van itt valami, ami bár mindennel összefügg, minden eseményben közös elem, mégis független azoktól úgy, hogy közben nagyon is szerves része, oka és okozója mindennek. Kettőezerhúszban végleg beérett és megérkezett az egybites hashtag-kultusz kora: otthonmarad=1; kimegy=0 van maszk=1; nincs maszk=0 black lives=1; all lives=0 interszekcionalista Oscar=1; tehetségalapú Oscar=0; politikai erdőtüzek=1; természetes erdőtüzek=0 Orbán=1; Gyurcsány=0 Apple=1; Windows=0 Real=1; Barca=0 Biden=1; Trump=0 Trump=1; Putyin=0 Én=1; Te=0 És így tovább.. Az egybites világmagyarázat kivétel nélkül mindig a propaganda hazugsága: az identitás-propaganda, a propagandamédia, a propagandam