Mintha új, eddig nem látott nacionalizmus volna születőben a világban. Bár a nemzetállamok kora lejárt, mégis, alig fél évszázadnyi hurráoptimista transznacionális kitérő után ismét egyfajta nemzeti etatista bezárulás tanúi leszünk. No persze a 'liberális nyugat'-eszményből kiábrándult tömegek joggal érezhetik, hogy a kapitalista szabadpiaci jóléti modell cserbenhagyta (nyugaton) vagy kihagyta (nem-nyugaton) őket. Mégpedig többek közt azért, mert bár az ehhez hasonló cikkek látszólag nyíltan nyúlnak a témához, felszínes magyarázatot nyújtanak csupán a jelenség megértéséhez, és nem hajlandóak jottányit elemelkedni a liberális krédó üres 'felemelt mutatóujj' attitűdjétől. Amíg ezek az orgánumok nem írnak/beszélnek őszintén a valódi okokról, addig joggal lesznek a globalista világrend szervilis szekértolóinak titulálva és hiába méltatlankodnak és ejnye-bejnyéznek továbbra is az amúgy valóban riasztó események láttán, szavuk súlytalan marad. A össz-emberiség által meg