Eltelt egy hét, de nem akartam egy szimpla RIP bejegyzéssel elintézni a dolgot, mert végtelenül többet jelentett ő. Egy ilyen formátumú ember akkora űrt hagy maga után, hogy érdemes újrakalibrálni a világ általános minőségi színvonaláról alkotott percepciónkat. Nem csupán a legnagyobb filmzeneszerző volt, hanem egész konkrétan filmeket alkotott. Olyan rendezőzsenik is csupán félműveket gyártottak volna nélküle, mint Giuseppe Tornatore vagy Sergio Leone. Hogy milyen egy jó film, aminek a zenéjét NEM a Mester szerezte? Ez így elég idióta kérdés, de egy gondokatkísérletet azért megér. Persze nyilván lehetetlen mondjuk a Jó, a Rossz és a Csúf című filmet annak zenéje nélkül elképzelni, de ha belegondolunk, hogy pl az amúgy remek Mechanikus Narancs, amely sokunknál valahogy nem ütött akkorát, mint amekkorát hivatott volt, vajon mit veszített azzal, amikor Kubrick szakmai tiszteletből felhívta Sergio Leonét, hogy vajon szabad-e már a Mester, mire a nemleges választ követően a dolog annyiban