A "politizálni" szó köznapi jelentése egy általános félreértés, mivel a politizálás a politikusok dolga, a közember politikai-közéleti érdeklődése és véleménynyilvánítása olyan tevékenység, amire sajnos nemigen akad jobb kifejezés. Köznapi értelmében nem akarok "politizálni", mert ismétlem: szerintem ez egy pszeudo-szó, ez a cselekvés nem létezik, én csak véleményt nyilvánítok a közéletben tapasztaltakról. Ha van miről persze (mostanában azért akad..). Van egy ingerküszöböm, ha azt túllépi egy esemény, akkor muszáj róla véleményt nyilvánítanom. Ez a küszöb mindenkinek máshol van. Van, aki a közéleti eseményekre annyit mond: bulvár v. politika és már oda se figyel. A bulvár talán kevésbé, vagy inkább kevésbé nyilvánvalóan befolyásolja a mindennapjainkat, mint a politika, ezért utóbbi nagyobb figyelmet és indulatokat - vagy épp ellenkezőleg, nagyobb apátiát és elutasítást - gerjeszt, de ettől még erről beszélni, ezzel foglalkozni nem hogy felesleges, de épp ellenkezőleg, ez volna a polgári alap. Ignorálni az életünket érintő - főként a politikai ringben lezajló - eseményeket, ez a demokrácia halála az anarchia - rosszabb esetben a diktatúra - javára, szvsz.
Köttetett egy társadalmi szerződés, ami a nép által megválasztott képviselőket bízza meg a közösségi feladatok lebonyolításával és az igazságosság rendszerének működtetésével. Ezt tisztán és korrumpálódás nélkül nagyon kevésszer sikerült a történelemben megvalósítani, de elvileg mi is ilyen államban élünk. Ha a megbízott képviselők a közösségi feladatok ellátására befolyó adókat "ingyenpénznek" tekintik (beleértve a más nemzetek adóiból származó, pl Uniós forrásokat is) és vérszemet kapva pusztán arra kezdenek hajtani, hogy ezeket mind-mind maguknak szerezzék meg, sőt: minden szektor mögé - vagy fölé - gyártanak egy ernyőideológiát, és a jogrendszert is ezek védelmére átformálva sunyin leosztják az adott szektor gazdálkodását kvázi önmaguk közt, az nyilvánvalóan a legmagasabb szintű szervezett bűncselekmény, és mint ilyen, a közvagyon ellopása rohadtul a mi ügyünk. Az már valószínűleg csak szociális érzékenység vagy patriotizmus kérdése, hogy esetleg épp csak a saját életterünkbe közvetlenül behatoló, vagy más területeket érintő események is átlépik az ember ingerküszöbét.
Van akik szerint az pusztán cicamédia, ami itt zajlik, vagyis olcsó hírverés és hírhajhászás, nemlétező problémákon való életvitelszerű csámcsogás. Hát én ezt sajnos nem így látom, bárcsak így láthatnám. Cicamédia talán lehet a celeb-hype meg a bulvárpolitika, de azt azért nem állíthatja senki cinizmustól mentesen komolyan, hogy ami az alkotmányunkkal, az egészségüggyel, a tankönyvpiaccal, a civilekkel, a dohány-ital-kaszinó-film-média-építőiparral történik, az pusztán médiahisztéria. Nem mondhatja senki, a legmegátalkodottabb hívő sem, hogy üdvözlendő volna az immár nyíltan meghirdetett kommunista/államkapitalista Kínával, a totálmaffia Oroszországgal, vagy éppen a lassan 50 éve egypárti jogdiktatórikus (=aki ugat, abból a szart is kiperelik) Szingapúrral példálózni hazánk jövőjét illetően. Nem csukhatja be SENKI a szemét akkor, amikor már az ajtót rúgják rá olyan szervezetekre, mint a Transparency International, az Átlátszó, a Társaság a Szabadságjogokért vagy akár a Krétakör. Sokan mondják, hogy jó, dehát mennyit szépült Budapest és hogy végre nem állóvíz és egymás gáncsolgatása a parlamenti törvényhozás mindennapi munkája.. Leszarom!! Kurvamagasról leszarom még ha szingapúri meritokratikus (azaz tudás- és teljesítményalapú) jólét is lesz itt (nem lesz), ha közben egyszemélyes kézivezérlés van, és a centrális erő mondja meg, hogy mit lehet mondani, írni, tanulni, inni, szívni.
Az életünk MINDEN területén ott terpeszkedik a hatalom, de egyelőre még csak az Átlátszó, a Hvg, a 444, a Narancs, és hasonlók húzzák a harangot. Egyelőre még el lehet hinni, ha nagyon akarjuk, hogy mi ezekből mit sem értünk, mit sem látunk, és különben is - mi ugye nem politizálunk, mert az olyan izé dolog. Elhitetjük magunkkal, hogy hát ezekkel a társadalmi/gazdasági ügyekkel mindig is volt baj, és úgysem tudtunk/tudunk ezekkel mit kezdeni..
Igen ám, de most már egy ideje a bekeményítés zajlik, most már a cinizmus legaljára jutva nem csupán röhögnek rajtunk, hanem aki nem röhög együtt, azt meghurcolják. Vagyis már megint eljutottunk oda a történelem önmagát ismétlő folyásában, hogy a megbízott képviselőink a közszolgálatot (javaslom ízlelgetni ezen feledésbe merülő szót: közszolgálat!!!) az összelopott vagyonuk által hatalomra váltva kurvára félreértik a dolgukat és kurvára nincs kedvük "dolgozni" és elkezdenek ezek így mind együtt, Kúria és alkotmánybírák és mindenki törvényt és jogot és velejéig hazug és képmutató ideológiákat fegyverként (v. pajzsként) használva várat emelni a pozíciójuk fölé. És amikor az ország vezetőiből és nyilatkozataikból már csak az ezen pozíciók védelmére tákolt hazugságok és cinikus, pökhendi lenézés árad, ami mögött nemhogy alázat, vagy teljesítmény nincs (és ha van, az akkor sem igazol semmilyen bűncselekményt), de már konkrét maffiavirtussal zúznak szét mindent, ami nem Ők - na akkor mondunk sokan olyat, hogy mérgezett és fertőzött a magyar levegő és közélet.. Ilyenkor gondolunk arra, hogy kívül tágasabb, és ezt a gondolatot most már lassan visszafordíthatatlanul sokan tettre is váltják, és elhúznak innen a retekbe. Na és akkor ilyenkor jöhet az össznagymagyar álideológiai gépágyú - hogy ezek a hazaárulók jobban is teszik, ha elhúznak, és hogy micsoda dolog szidni ezt a csodaszarvas hátán diadalba röpülő, kiválasztott kis magyar népet. Persze ez nem így van megfogalmazva, általában inkább a jó öreg idegengyűlölő, velejéig ocsmány terminusok kerülnek elő, amiket most nem idéznék. Az undorító, kirekesztő, primitív proli hangoknak se szeri, se száma az online felületeken. Ezek egyrészt mélységesen szétrombolják az ország szellemét, identitását, másrészt pedig én ezeket nevezném inkább cicamédiának, vagy inkább elterelő - vagy elterelésre tökéletesen alkalmas - ál-diskurzusnak. Ezek a kommentfalakon zajló gyűlöletkeltő miniháborúk teljes mértékben a centrális erőt - a Nemzeti Együttműködés hazugságát - erősítik. Ócska közhely, de sajnos a rómaiak óta működő hatalmi módszer: oszd meg a népet és uralkodj rajta. Amíg elcicaharcolgat a "nép" azon, hogy ki a keresztényebb ősmagyar (ez a csodálatos ellentmondás megér asszem majd egyszer egy külön posztot), illetve ki tud szebben és nagyobbat szarni magyarul, vagy ki tudja ékesebben szidni az ellentétes politikai oldalt - nos addig a mi házitirannoszunk és sleppje boldogan elkönyvel még egy és még egy és még egy és még egy boldog hetet-hónapot a Paradicsomban. A Paradicsomban, ahol nincs kérdőre vonás, viszont van helyette mentelmi jog; ahol nincs lelkiismeret, viszont van helyette magyarságismeret; ahol nincs pénzszűke, viszont van helyette baráti pályázati svindli, képviselői, bizottsági tagi, cégtestületi fizetés, utazási, étkezési és napidíj költségelszámolás (bemondásra).. és még sorolhatnám.
Kérdem én: mikor lesz végre elegünk ebből? Komolyan nem érdekel senkit az ilyen pofátlan semmirekellő bűnözők törvény és jog felett állása? Arra hivatkozva fogjuk hagyni Magyarországot ismét egy ocsmány diktatúrába taszítani, hogy "jajdehát nincs alternatíva.."?!?! HOGYNE LENNE! Itt van az összes derék civil szervezet, tessék, lehet támogatni őket! Mong Attiláék az Átlátszótól most mentek ki Strasbourgba egy Európai Parlamenti meghallgatásra, hogy beszámoljanak a civilek és a média elleni kormányzati zaklatásokról. Ennek már a fele sem tréfa, és ők mégis a megoldást keresik - őket is lehet támogatni!!! Ott vannak a még szabad médiafelületek, az internet, a szamizdat, a plakátok. Ott vannak a művészetek, lehet énekelni, írni, dokumentumfilmet csinálni. Lehet beszélni, beszélni és beszélni. Azt mindenki tud. NEM lesz mentség a következő 50 éves diktatúrában, hogy jajnemtudtammicsinálni. Nem kell ehhez MSZP, isten ments, hogy azok valaha visszatérjenek. Nem tudom, hogy ki lesz a politikai alternatíva, de nem ez a lényeg. A lényeg az ellenállás, a lényeg a polgári engedetlenség, a lényeg az öntudat, az, hogy nem engedjük meg, hogy egy szaros korrupt kisebbség elrabolja az országot, elrabolja a magyarságtudatot, elrabolja mások felépített egzisztenciáját, elrabolja a sokszínűség és tolerancia álmát, elrabolja a nyitottságunkat. Orbán azon jajongott a kilencvenes években végig, hogy elmaradt a valódi forradalom, az elszámoltatás. Na ja, ha már forradalmár nem lehetett, legalább diktátor hadd lehessen. Hát én meg azt mondom, ne lehessen, és kapja meg a hőn áhított forradalmát. Epikus fintor lesz a sorstól, amikor a Nagy Pillanatban nem a barikádokon áll majd zászlót lobogtatva, hanem a Budai Vár egyik mellékhelyiségében reszket és nem érti, ez hogy történhetett..
Európai nemzet vagyunk, 1000 éve Európa szívében. Viselkedjünk ehhez méltón, valódi polgári és civil öntudatossággal, odafigyelve a közéletre, vegyünk erőt magunkon és nőjünk föl e feladathoz - máskülönben ne csodálkozzunk, ha hamarosan visszafordíthatatlanul a fejünkre nő egy újabb kibaszott diktatúra.
Persze csábító tézis, hogy ugye a politikai játéktér pusztán cirkusz és kenyér a népnek, a valódi motorja a világnak a gazdaság és a tőzsde, ezért egyesek számára trendi "nem politizálni", mert úgysem ott zajlanak a dolgok. De a tőzsde és a gazdaság természetüknél fogva zajló túlburjánzását is csak a politikai erők, döntések hivatottak kordában tartani, csak ehhez az kell, hogy a politika és a gazdaság érdekei ne essenek egybe. Ezt persze az ilyen 20-25 éve regnáló képviselő-vállalkozókkal már rég buktuk. Nincs önkritika, kitekintés, fejlődési szándék, innovativ beszéd és tett, nincs valódi államérdekből való mozdulat, pusztán ezek populista szólamai, mögöttük pedig csak a mutyizás, a közpénz-csecsen lógás és újabban ezekkel a keleti rezsimekkel való példálózás és méricskélés. Kurvaciki az egész (http://www.economist.com/news/leaders/21616952-illiberal-governments-are-blocking-activists-receiving-foreign-cash-liberal-ones-should-not), és ha valaki ebből nem észlel semmit, hanem azt gondolja, hogy mindez médiacirkusz, akkor az szerencsés félnótás, és tényleg kiborító lehet számára, ha mások telefröcsögik a frusztrált "politizálásukkal" a szép derült reggeleit. Ezt aláírom.
- kelep -