1. Egyetért-e Ön azzal, hogy a 'Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról' egy hatalmas kamu?
A. igen
B. persze
C. hogyne
Orbán és kormánya már a koherencia látszatára sem ad - persze nemes elődjétől, bizonyos Gy. Ferenctől volt mit ellesnie, a mi táncoslábú Ferink ugyanis elsőként az elmúlt negyedszázad politikusi garnitúrájából megmutatta nekünk, hogyan kell odabaszósan kormányozni, hogyan kell a hatalmat valóban hatalomként alkalmazni.
Orbán ezt nagyságrendekkel emelte magasabb szintre, a politikai logika (ami azért az emberi logikát már eleve nélkülözi ugye), vagy a választók felé tanúsított konzisztencia a döntéseiben és a kommunikációjában immár jó ideje tökéletesen indifferens számára, sőt kifejezetten kerülendő. A Habony-Finkelstein megmondóbrigád nyilván megerősítette abban, hogy igazi tökös vezér nem bajlódik holmi 'következetességgel', meg 'ésszerűséggel'. Mivel a diktatúrákhoz vezető úton a vezér szükségszerűen takarítja ki maga mellől az önálló gondolatokkal bíró szakembereket, így óhatatlanul káosz-kormányzás alakul ki - ez látszik az elmúlt választás óta. Az azt megelőző négy év alatt sem volt pitiáner a csávó, de ott még a saját - ilyen-olyan - értékei mentén, de kormányzott.
Tavaly azonban, a második - agyonmanipulált - kétharmados győzelme során elpattant a vezér agyában az ér, rájött, hogy a terep immár végérvényesen az övé, az Ő véleménye egyenlő Magyarország véleményével, és hogy immár egyáltalán nem kell tartania semmitől, nincs szüksége semmiféle szövetségesre, az ország úgy ahogy van, az övé. Minden ideológia tetszés szerint az övé, minden gazdasági és társadalmi tényező, az oktatásügy, a munkaügy, úgy általában a minden-minden az övé. Nincs szüksége már régi oligarchái támaszára, Ő maga lesz az oligarcha, nincs szüksége az EU-ra, Ő lesz az Unió megmentője, a meg-nem-értett unortodox hős.
Persze szó sincs valódi forradalmi akaratról, vagy világmegváltásról! Ha valaha volt is - ideig-óráig, a Nagy Imre újratemetés tájékán - ilyen ambíciója, az már régen felszáradt. Rutinos kaméleon vált belőle, a legravaszabb politikus-fajta. A generációkra előre a jövőbe tekintő államférfi helyett a pillanatnyi hatalom állandósítára törekvő ideazsonglőrré vált és ez így is marad. Mindig arra fog hajlani látszólagos értékrendjében, amerre a hatalmát biztosító szavazatokat nyújtó választói igény megkívánja. Minden forrás felett ő diszponál és kizárólag ezen helyzet fenntartása érdekli.
A kormányzást tehát teljesen abbahagyva egyetlen dolog két oldalával foglalkozik immár kizárólagosan: az újnemesség kiépítésével, illetve az ennek elkendőzéséül szolgáló kommunikációs kormányzással. Ha a Fidesz-KDNP a választói támogatottság csökkenését méri, annak szerintük egyetlen oka lehet: a rossz kommunikáció; és a megoldás is ez: jobb kommunikációra van szükség.
A halálbüntetés, a bevándorlás mind valóban - lerágott - gumicsont csupán, figyelemelterelés és látszatkormányzás, de egyáltalán nem céltalan, hiszen az elpártolt szavazók nagy része bújt a Jobbik szárnya alá, őket kell kicsalogatni onnan és meggyőzni őket, hogy a Fidesz jobbikabb a Jobbiknál.
Az pedig, hogy mennyire szánalmasan primitív birkáknak tartja a kormány a választóit (nem alaptalanul), ékesen megmutatkozik e hecckampányban. Nemzeti konzultáció formájában a demokrácia nevetségesen hártyavékony imitációját mímelve szétküldenek nyolcmillió "kérdőívet", amely hagyján hogy manipulatív agitprop a legsötétebb fajtából, de mindösszesen 5-10 százalékuk érkezik vissza a kormányhoz, nyilván túlnyomó részük meghekkelve a legkülönfélébb meleg éghajlatokra invitáló kreatív ábrákkal - majd MEG SEM VÁRVA a Nemzeti Konzultáció íveinek beküldési határidejét, telibebasszák az országot a bevándorlást és a terrorizmust egy mondatba erőszakoló agitációs plakátokkal. Nesztek tirpákok, ez a mi demokratikus konzultációnk: még várjuk a kérdőíveket vissza, de ugye tudod, hogy így is, úgy is az van, amit mi mondunk!? Illúziód se legyen, paraszt!
Majd miután gyakorlatilag az összes plakátot 2-3 nap alatt letépik, "korrigálják" és átfestik az emberek az egész országban, Orbán beül a saját lakájrádiójába a rendes heti kinyilatkoztatását megtenni, miszerint a rongálók egy kicsiny és hangos csoport csupán, és a plakátokkal semmi baj nincs, azok azt mutatják, Magyarország mennyire nyitott és barátságos ország.
A bizonyos kicsiny és hangos csoport amúgy az úgynevezett magyar nép, de persze ez nem zavarja a vezért, hiszen Ő maga Magyarország, rajta kívül csak elfajzott nemzetgyilkos idegenlelkűek garázdálkodnak a Kárpátok ormai alatt, és ha ő azt mondja, a kék plakátok zöldek, akkor a Magyarok Úristenit neki, hát bizonyosan azok!
-----
2. Egyetért-e Ön azzal, hogy a 'Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról' az idegengyűlölet melegágya?
A. igen
B. egyetértek
C. melegágya bizony
Ha feltételezzük, hogy a szóbanforgó kampány valódi válasz kíván lenni egy valódi problémára, akkor nyilván az aljas, cinikus, fekete-fehér populista tematizálás itt a fő probléma. Persze, hogy a bevándorlás/elvándorlás ügye komoly dilemma mindenhol a fejlett(ebb) és a fejlődő(elmaradt) világ közötti relációban, de ezt ilyen mocskos módon leegyszerűsítve az egyszerű emberek xenofóbiára mindig vevő legsötétebb ösztöneinek felpiszkálására használni csak az olyan igazi gerinctelen, a hatalmat mindenáron megtartani akaró politikusok képesek, mint Orbán és sleppje.
Az összes állam, ahol hasonló kiutasító plakátokat látunk - és amikkel a hazai jobboldal szekértábora előszeretettel példálózik - mind jelentős bevándorló-kultúrával és történelemmel bír. Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada mind-mind bőven befogadott már rengeteg letelepdni kívánó migránst, vagy menekültet. Ha valamit, hát azt biztosan nem lehet állítani, hogy a fenti államok ne integráltak volna millió és millió bevándorlót. Sok probléma van mindenhol, és ezekből számos teljesen jogosan kelt felháborodást, de ne akarjunk egy olyan Egyesült Államokkal mint mumussal példálózni, ahol talán elmebeteg rendőrök képesek feketéket lelőni az utcán a mai napig, de ahol ugyanakkor a világ legszínesebb emberi társadalmaként indiaiak, latínók, afro-amerikaiak és távol-keletiek dolgoznak együtt az informatika, az oktatás és az államigazgatás terén magas presztízsű állásokban.
Arról siránkozunk, hogy elfogy a nemzet, és még e fogyóban lévő populációból is a tettvággyal, érvényesülni vágyással és jó munkamorállal rendelkezők java máshol kamatoztatja erejét és tehetségét. Jajongva utálkozunk, hogy a csúnya USA és Nagy-Britannia elszipkázza a világ tehetségeit, de amiatt is megvetjük őket, hogy az egyszerű munkákra is a bevándorlók jelentik náluk a választ.
Egy nagyon egyszerű jelenségről van szó, amire mivel éretlen a hazai (és számos egyéb) döntéshozó és véleményformáló "elit", így nem is tudja a jelenséget a megfelelő módon kezelni - ráadásul egy folyamatosan, egyre jobban mélyülő válságba taszítja ezáltal nemcsak az országot, de az egész emberiséget.
Arról van ugyanis szó, hogy a globalizáció nem úgy működik, hogy az olcsó kínai szórakoztatóelektronika és kényelmi kütyük jöhetnek, de maguk a kínaiak nem. Hogy az olcsó - vagy éppen drága - ruházati cikkek milliárdjai iganis kellenek, de akik azt előállítják, azok maradjanak csak otthon, állati körülmények között, mert ők nem kellenek! Hogy a nyersanyagok és az olcsó félkész termékek mind kellenek, de tegyétek csak le a határnál, onnan majd mi átvesszük!
A magyarok munkáját el tudja úgy is venni egy külföldi, és el is veszi gond nélkül, hogy soha nem is hallott Magyarországról vagy hogy valaha betenné ide a lábát - ezt kellene megérteni, de úgy igazán, nagyonnagyon megérteni!
Mi is el tudjuk venni külföldiek munkáját anélkül, hogy valaha elhagynánk az országot. Persze ehhez globális piaci részvétel szükséges, olyan vállalkozások szükségesek, amelyek a nemzetközi piacokon is versenyképesek. A probléma - az iszonyú nagy probléma - ott van, hogy minálunk még mindig a kádári puha-diktatórikus atyuska-politika megy, mert Orbán tanácsadói szerint erre van igény és felvevőpiac. Ez részben igaz, ugyanis az elmúlt 25 évben semelyik politikai erő nem vette a fáradságot - mert ez valóban nehéz és fáradságos - hogy a kommunizmusban lerongyolódott polgári öntudat visszaépülésének a feltételeit megteremtse. Ehelyett inkább a vastag szavazóbázis - akik épp ezen elmaradt polgári fejlődés hiányában azóta is a jóságos állam által biztosított húgymeleg életet áhítozzák - mindenkori megtartásáért harcolt a látszólag szembenálló pártok mindegyike.
Ha pedig az állam gondoskodik rólunk, akkor ez az állam jó anyatigrisként meg is kell, hogy védjen minket. Akkor a gondoskodó állam minket védőzárral vesz körül, hogy a romlott és veszett világtól megvédjen minket. Ha nekünk a húgymeleg biztonság kell, annak bizony ez az ára. A feszültség a társadalomban pedig ezen a ponton jelentkezik - már rég nem holmi bal-jobb felosztás mentén, ugyan, az ezen fogalmak mögötti eredeti értékek számtalanszor lettek megerőszakolva, kitekerve, mára jószerivel érvényüket vesztették. Ha valahol rá lehet mutatni az emberi feszültségek gócpontjára, az éppen az, ahol a globalizmus és zárt etatizmus szétválik.
Mindamellett, hogy a globalizmus történelmi fejlődése a gyarmatosításon ívelt keresztül, és emiatt rothadó csontvázak csörögnek a szekrényben még mindig, mégis, ma már ez az alapirány. Napnál világosabb, hogy az emberi lét globálissá lett, órák alatt jutunk el bárhova a földgolyón, az interneten percek alatt válik világhírűvé akárki, McDonald's, Coca-Cola, iPhone és Messi pólókra vasalt képe fogad minket Burmától Venezualán át Nigériáig mindenhol. Az emberiség eggyé akar válni, nem akar kimaradni semmiből, minden ország minden népe együtt szeretné - teljes joggal - élvezni a technológia kényelmes vívmányait, és minden globalizációban hívő ember a Földön végre szeretné az emberi jogok totális érvényesülését.
Ezzel szemben áll a zárt állam, az etatizmus eszméje, ami védőfalat húz a bent és a kint közé. Nyilván az eszme szintjén ennek is van létjogosultsága, a kibbutzok is ilyen zárt miniállamok voltak egy olyan időszakban, amikor a zsidó telepeseknek meg kellett vetniük a lábukat és meg kellett védeniük magukat. A gyakorlat, a valóság azonban meghaladta már a zárt államok korát, a globalizmus önálló életre kelt, és mint immár szabad korszellem, az egyetlen, amit tehetünk vele, hogy igyekszünk berendezkedni ennek eszméje alatt. Ha ellenállunk, az ismét vérontáshoz és háborúkhoz vezet, ezt megtanulhattuk volna már a történelem során. Sosem lehet megállítani erőszakkal a változást. Soha.
Ez a két világszellem birkózik tehát most egymással mindenütt - globalizmus és etatizmus, utóbbi úgy próbálván igazodni az előbbihez, hogy államkapitalizmusként úgy tesz, mintha ő is nyitott volna a világra, holott ez távolról sincs így. Magyarországon is ezt tapasztalhatjuk, minél éretlenebbek a vezetőink a jelenségre, annál inkább választják a régi, jól bevált iskolát, gondoskodó, az idegenektől minket megvédő államot húznak fölénk, és ehhez pompás eszköz a xenofóbia - az idegenygyűlölet életben tartása.
----
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy amennyiben az idegengyűlölet szárnyra kap, annak olyan háború lesz az eredménye, amely a magyar családok és születendő gyermekek érdekeit pont leszarja?
A. naná
B. aha
C. le
A feketéket, illetve "nemfehéreket" lemajmozó, azokat Afrikába, Ázsiába visszazavaró primitív hangokra reagálni sem óhajtok, mély sötétség ez, amely sajnos jó táptalajra lelt a tehetetlen, béna és felelősség nélküli posztkádári-orbáni prolitársadalomban. Bármely szélsőjobboldali idegenellenes hang a nyugati államokban megalapozottabb és hitelesebb, mint ez a hazai, minden érvet és a leghalványabb értelmet nélkülöző rasszista xenofób fröcsögés. De a legrosszabb, hogy újra sikerült felpiszkálni a legtragikusabb énjét a társadalom egyéb - elvileg normális, derék - rétegeinek is: a fejét félrefordító, közönyös és érzéketlen énjét. Mert ez a mi igazi Hungarikumunk, a kibaszott közöny és beletörődés. A birkatudat. Ezt nem lehet kommentálni, nincs rá gyógyír sem. Amely nemzetektől tanulhatnánk, azokat megbélyegzi az orbáni hatalom, a belső gyógyulás útja pedig kizárólag a - szintén a már bizonyítottan jól működő nemzetközi példákra épülő - kiváló oktatással kezdődhet, amit pedig láthatóan inkább a legsötétebb középkori dogmatikus módszertanra cserélt le a rezsim.
Vegyük elő inkább az iszlámot, az sokkal érdekesebb.
Az iszlám olyan, amilyen, modernizálódni, felvilágosodni nem fog. Nekem speciel nem jön be, mert sokszáz évvel meghaladott avítt mechanizmusok működtetik. A szufizmus persze kivételt képez, mint minden misztikus filozófia, a szufizmus is elveti az iszlám dogmáit és az örök és egyetemes igazságokra irányítja figyelmét, ezzel kimerítve a modernitás és felvilágosultság kritériumait.
Egy kis kanyar engedtessék meg gyorsan: hiszek az európai felvilágosodás azon vívmányában, amely az egyházat megfosztotta abszolút hatalmától, és irtózom attól, ha valaki rám akarja erőltetni a tanait, a véleményét, pláne a hitét. Félreértés ne essék, tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy a felvilágosodás ilyen társadalmi léptékben csak Európában értelmezhető és elidegeníthetetlenül következménye a gyarmatosításnak: a kiszervezett rabszolgamunkának és a világból mértéktelenül összerabolt javaknak, illetve az ezekből származó relatíve nyugodt és kellemes életnek. Felvilágosodni nem tud senki nyomorban és nélkülözésben. A felvilágosodás volt a pont a többi bűn tetejére, ezt is kisajátította Európa (és Amerika, de az akkor még Európa nyúlványa volt).
Ezzel el kell számolnia a nyugatnak, ezek borzalmas történelmi bűnök, és tök érthető, hogy mára igyekeznek Európában és Amerikában letelepedni egy jobb élet reményében ezen gyarmati múltú kifosztott államok polgárai. Mi magyarok is folyton a történelemben betöltött védbástya-szerepünkkel példálózunk, amikor nyújtjuk a kezünket a nyugati jólét felé. Úgy érezzük, megérdemeljük. Hát pont ugyanígy joggal érezheti a fél világ, hogy baszki, az a minimum a gyarmaturalmak után, hogy az elhordott javakat és az azokból felépített jólétet legalább ott, Európában hadd élvezzük, ha már a hazánkban ez lehetelen. Lehetetlen, mert a kizsákmányolásnak az európaiak csak az egyik oldalát képviselik. Az érem másik oldalán ott vannak a torz társadalmak Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában, amely társadalmak haszonleső elitjei megszervezték a javak elhordását, biztosították a rabszolgák utánpótlását. Azt hisszük, hogy ez mára már a múlté?! Hát kurvára nem. A csokoládé, a kávé, a dohány, amit fogyasztunk nap, mint nap, a gumi, az elektronikai cikkek, a ruháink, az ékszereink vajon honnan származnak? Gyermek- és szolgamunkából, és egyáltalán nem ritkán konkrét rabszolgamunkából. A végletekig eltorzítottuk a föld javainak és az emberi erőforrások elosztását, a mai tömeges bevándorlási szándék az ezen torz társadalmakbók való ordítva menekülést jelenti. Így számomra minden bevándorló menekült, még ha nem is fenyegeti a közvetlen halál. Ha ellehetetlenítik itthon a kiadómat, mert az állam úgy látta jónak, vagy a trafikomat kihúzzák alólam és az utcára kerülök, vagy egy tollvonással megszüntetik azt az egyetemi szakot, ami engem leginkább érdekel, és amihez tehetségem van, és én elhúzok innen a francba, akkor Londonban bevándorlónak számítok, vagy menekültnek?
A menekültkérdésre a mai nyugati kétoldali (két fő oldali) politikai berendezkedés kétféle reakciót tud felmutatni. Az egyik azt mondja: nacionalista vagyok, lezárom a határokat, és ami előnyöket az évszázadok alatt felhalmoztam, az mind itt marad a picsába. Ja és bassza meg a harmadik világ! A másik oldal pedig azt mondja: nyissuk ki a határokat, globalista vagyok, a felhalmozott előnyöket újraosztom és úgy általában, segítem a harmadik világbelieket, főleg ha már itt kopogtatnak a kapun.
Az tehát egy szakpolitikai és identitásbeli vita alapját képezi, hogy hogyan viszonyuljunk az Európába - és hazánkba - áramló bevándorlókkal. Még akkor is elfogadom e vita legitimitását, ha magam azt vallom, józan humánus emberi lény nem gondolkodhat elutasítólag a kérdésben. Elhiszem azt is, hogy nem mindenki xenofób, aki nem akar bevándorlókat látni - bár azért jó eséllyel valószínűleg kurvára az. Mindenesetre ezt a kérdést én nem tudom eldönteni, erre volna való a minden oldalt képviselő szakmai vita intézménye, ami Magyarországon jó ideje naív ábránd csupán.
Visszatérve tehát az arab-muszlim világra, nos, ez egy speciális eset. A kisebbik probléma, hogy bár az arab világ nem tartozott tipikusan a klasszikusan lerabolt gyarmatok közé, mégis az olajtelepek felfedezésekor agresszívan rárepült az Egyesült Államok a készletekre, és kényszeralkukból hosszú-hosszú kényszerházasság lett a két világ közt. Meggyőződésem, hogy még kifejezetten jól is jött ez az olajházasság, ha ez sem lett volna, mára zöldfélholdas zászlók lengnének szerte a nyugati világban. Ugyanis a fő konfliktus itt nem gazdasági, hanem ugye vallási/filozófiai természetű. Egy fundamentalista mohamedán azt olvassa ki a Koránból, hogy a hitetleneket meg kell téríteni, vagy meg kell ölni. Az össztársadalmi vízió többször felbukkant már a történelem során, hát íme a globalizmusra adott válasz vallási fanatizmusból felépített változata: az iszlám kalifátus. A trockizmus szellemében világforradalomra van szükség, egyébként a kapitalizmus szabados-liberális eszméje fog győzedelmeskedni, márpedig azt a vérünk árán is elutasítjuk - mondja a vakhitű muzulmán, nem teljesen alaptalan dühvel.
Hogy háború legyen az iszlám kalifátus és a nyugat között, azt már valószínűleg nehéz elkerülni, bizonyos értelemben ez már zajlik is. Hogy ez mennyire lesz durva, azt nehéz lenne megjósolni, de azért ne feledjük, hogy egy több, mint ezeréves vallásról van szó, nem holmi százötvenéves marxista társadalomfilozófiáról. Ja, és ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy ahogy nem minden keresztény agresszív hittérítő, úgy a muszlim többség sem az.
----
A. egyet
B. abszolúte
C. bumm!
Kis vallástörténet:
Véleményem szerint az iszlám a zsidó-keresztény vallás agresszív-primitív folyománya. Mindhárom vallásnak megtalálhatjuk az elfajzott, agresszív fundamentalista változatait, amelyek kiforgatva a vallásalapítók szavát, azokból kirekesztő és agresszív dogmákat gyártanak és amelyek nem tűrnek meg más értelmezést. Megtalálható ugyanakkor mindenhol a mainstream, az alapvetően békés, ám a dogmákra és a közös vallási öntudatra többé-kevésbé rendre kapható kirakathívők tömege; illetve mindhárom vallásnak létezik az egymáshoz való kötődést és a közös gyökereket - úgy en bloc minden vallással a közös gyökereket - hangsúlyozó, a dogmatizmust mélyen elutasító békés filozófiai irányzatok. Ez nagyon fontos, hiszen az iszlám sem csupán a fundamentalizmust jelenti, távolról sem. De nézzük át gyorsan a három vallást egymás viszonyában:
A zsidó vallás abszolút zárt, egy homályos és misztikus szövetségre alapozva Mózes a kiválasztottság hitére építette fel kivert kutyaként bolyongó népe számára ezt a tekintélyelvű egyházat. A mainstream zsidó vallás mára többnyire békés, kitaszított, összetartó, túlélni vágyó. Hajdanán a zsidó papság - mint a legtöbb egyházi elit - teljhatalommal bírt és kemény kézzel irányította a népet, jó példa erre a Jézus-sztori. A többnyire vallástalan, ennek megfelelően elsősorban faji alapokon nyugvó cionizmus képviseli azon zsidókat, akik zsidóságukat mára már csak a hatalomra használják, kapcsolati tőkeként agresszívan tolják előre bástyaként a zsidóságukat, ezzel rengeteg ellenséget szerezve nem csak maguknak, hanem a jámbor, derék, hithű zsidóságnak is. A kabbala pedig a misztikus-filozófiai vonala a zsidó vallásnak, kevés követője békés, jórészt univerzális tanokat igyekszik elsajátítani.
Krisztus a humánumot hozta el a Fiú képében, az emberbaráti szeretetre építve alkotta - volna - újra az elfajzott és avítt zsidó vallást, Istent (az Atyát) és a vele való párbeszéd jogát visszavéve a papi kiváltságosoktól és visszaadva a hétköznapi embernek. Krisztus szavai nehezen támadhatók, a legrosszabb, amit mondani lehet, hogy naív szavak voltak. A kereszténység hatalmas "sikertörténetet" futott be, nehéz kibogozni, mikor, hol, mi vált átmenetileg mainstream vonulattá, és milyen irányzatok igyekeztek visszatérni az eredeti tanításhoz. A katolicizmus mindenestre gigászi aranyozott kőtemplomaival kőkeményen szembeköpte a bálványimádás tabuját, és a szeretet vallását vérrel és még több vérrel terjesztette világszerte századokon át. Az egyes szerzetesrendek és keresztény misztikus iskolák képviselték a békés vonalat, csendben gyógyítva, tanítva a népet. Az azonban bizonyos, hogy a kereszténység - és legfőképp a katolicizmus - kitombolta magát, és a felvilágosodás visszanyeste karmait, így mára higgadtan igyekszik szembenézni förtelmes múltjával, és visszatérni a csendes krisztusi lelkipásztorsághoz. Ehhez kétezer év kellett.
Mohamed pedig egyszerűen egy látomásoktól gyötört, álmaiban Gábriel arkangyallal randizgató hús-vér ember, a hatalmát és birodalmát tudatosan építő, tulajdonképpen agresszív hadúr volt. Lerabolta a mekkai karavánokat, majd leigázta a várost, és behódoltatta a többi város zömét. A zsidókkal eleinte kifejezetten rokonságot viselt, a keresztények tanaira is nyitott volt. Amikor azonban a medinai zsidók nem voltak hajlandók behódolni neki, 600 férfit lemészároltatott, a gyermekeket és nőket pedig eladta rabszolgának. Na hát ez az a Mohamed, aki minden iszlám origója és szent kezdete. Gratulálok! Persze a mainstream mohamedán hívő pusztán Allah megkérdőjelezhetetlenségében hisz, és a szufi misztikus filozófusokkal együtt nem agresszív és sosem gyilkolna, csak hát a fundamentalista vezetők és vallási csoportok - hasonlón a katolikus egyházi vezetőkhöz a középkorban - igenis agresszívan, akár vérrel is terjesztenék a Korán betű szerinti tanait, és ez az elnyomó agresszió az egyszeri hívőkből tömegbázist kovácsol. Nincs választásuk ugyanis a tömegeknek, behódolnak a fundamentalizmusnak, vagy elpusztulnak. Vagy persze elmenekülnek, erre a történelem során talán először nyílik valós lehetőségük. Az iszlám fundamentalizmus 500 éve rendre fel akarja építeni a világkalifátust. Voltak már itt, ne feledjük, 150 évig rabigában sínylődtünk, szó sincs holmi kényszerképzetről. Amint megerősödik az iszlám társadalom, a fundamentalista ortodox - maguk által megválasztott - vallási vezetők máris expanzióba fognak, és ez most ismét bekövetkezik.
Szóval mi a dolgunk az iszlám világ menekültjeivel? Zárjuk be a kapukat és védjük meg Európát? Tulajdonképpen, ha nem abban a világban élnénk, amiben, akkor még akár az is lehetne erre a válasz, hogy igen, a legjobb volna a barbárokat a falakon kívül tartani. Csak hát ez az opció több ponton dől meg.
Egyrészt sajnos nincs Európának meg a kellő hadserege és harci kedve ahhoz, hogy az ISIS-re megsemmisítő csapást mérjen, így sajnos a nyilvánvaló megoldás, miszerint a menekültek saját otthonait segítsünk élhetővé tenni, egyelőre nem nyilvánvaló, sőt, egyenesen lehetetlen. Másrészt szó sincs barbárokról, aki idáig eljön, az beszél nyelveket, szakmája van - az eddigi igen alapos megfigyelésem szerint pl. a rajtuk agresszorkodó magyar rendőröknél a legtöbb esetben nagyságrendekkel magasabb kvalitású emberek ők. Harmadrészt kapuk sincsenek, hiszen nemzetközi egyezmény biztosítja minden magát menekültnek tartó ember biztonságos helyre telepedésének jogát. Jó, lehet, hogy amikor az egyezmény született, nem gondolta volna senki, hogy egy "szép" napon majd tízmilliók kelnek útra, de ez van, most már ebben a ringben kell a meccset lejátszani. Adott egy ISIS, ami világkalifátust akar, és adott egy regiment mohamedán hívő, akik évszázadok óta a saría törvényei szerint élnek, illetve nyögik azokat. Az iszlám fundamentalizmussal a harcot igenis fel kell venni, de az már megint egy nagyon ferde demagógia, hogy a harc a kerítést feltépő, kisgyerekével a karján érkező kisemberrel szemben zajlik. Nem, a harcot ott kell megvívni, ahol az ISIS magja van, ehhez kemény európai hadseregre volna szükség. Ami viszont a legfontosabb: jóhiszemmel és önvizsgálattal itt magunkban, Európában kell lejátszanunk ezt. Hogy be fog-e jönni az áradattal pár jövőbeni terrormerénylő? Minden bizonnyal, hiszen a háború már folyik. Ezt elkerülni lehetetlen, viszont Európa akkor marad az, aminek én és többszázmillió embertársam látni szeretné, ha mindezek ellenére kitart a kollektív büntetés ártatlanokat megbélyegző intézményét elutasító álláspontja mellett.
Ahogyan a görög válság remek lehetőség arra, hogy az EU szembenézzen végre korrupt tagállamaival, és a hosszú ideig elhallgatott ténnyel, miszerint vezetői kényelmesen elpillantottak minden gyanús jel felbukkanásakor csak azért, hogy az Unió nimbuszát intaktnak hazudják (illetve, hogy a pénzintézeteket tovább hízlalják) - épp így kiváló alkalom az iszlám válság arra, hogy e két világ, e két kultúra értékeit és hazugságait számba vegyük. Igen, az európai ember is ludas ebben a válságban, big time. Ha a vitapartnerem - ad absurdum ellenfelem, sőt ellenségem - érveit, ellenem felhozott elmarasztalásait süket füllel lesöpröm az asztalról, akkor éretlen vagyok egy felvilágosult párbeszédre, éretlen vagyok a megújhodásra, a magammal szembeni "reality check"-re, így nem csodálkozhatom, ha az ellenfelem érvei dühvé alakulnak át és már többé nem is hajlandó leülni velem egy tárgyalóasztalhoz.
-----
Spinoff-nak nevezzük azokat a formációkat, cégeket, projekteket, produkciókat, amik egy már meglévő - sikeres - intézmény berkeiből kilépve indulnak el a saját útjukon. Az iszlám a zsidó-keresztény vallás spinoff-ja volt, egy lepattanó, egy újra felvett - de akkorra már rongyosra viselt - köntös. Az iszlám nem tudott eredeti lenni, mert egész egyszerűen nem az, Mohamed a hatalmat a vallásban megalapozó hús-vér hódító archetípusát hozta, és ez az eredendően benne lakozó hatalomvágy lett a váza az iszlámnak. Semmi mást nem csinált, csak újrafogalmazta a zsidó-keresztény vallást, kitessékelte az Atyát, a Fiút, meg Szűz Máriát az ajtón, és azt mondta, Allah van csak a szobában. Tette mindezt azonban olyan hévvel, hogy az ő Egyetlen Allahja azon nyomban vérdíjat tűzött minden másként gondolkodó hitetlen gyaur fejére. Így esett meg, hogy az akkoriban a tudományos gondolkodás fellegvárának számító arab világot pillanatok alatt döntötte meg a vallási fanatizmus. Az iszlám mint dacos, sértett kisöccs felnőtt, de a dac és az eredendő sértettség megmaradt. Ez később az évszázadok során olyan frusztráció-görgeteggé duzzadt a fundamentalista hívőkben, amit ma a zsidó-keresztény világra akarnak rázúdítani. Az iszlám egyik énje áhítozza a nyugatot és irigyli-csodálja, a másik énje megfojtaná és írmagvát se hagyva irtaná ki. Ugyanez az iszlám frusztrációja a nőkkel kapcsolatban is: mivel a zsidó-keresztény egyházakhoz hasonlóan az iszlám is egy hímsoviniszta egylet, a nőkben találták meg mindennapi frusztrációjuk toposzát. A férfi nemi kívánalma, a magasztos elmélkedéstől félrecsábító szexus démona nyilvánvalóan a nő miatt jelentkezik. Ha a férfi jellemtelen és esendő, arról a nő tehet, tehát burka alá kell dugni az összeset. Még egyszerűbben fogalmazva: az arab egy déli, temperamentumos nép, az olaszok és a spanyolok együtt sem annyira kanosak, mint az arab férfi. A nőt - ahogyan a nyugati embert is - egyszerre akarja szeretni és magáévá tenni, illetve az emiatt felébredt önnön frusztrációja végett egyszersmind megfojtani az összes rohadt csábítót. Legyen az nő, vagy egy szabad nyugati ember. Ezt a frusztrációt kétféleképpen tudja feloldani egy muszlim: vagy fegyvert és fekete egyenruhát ragad, és gyilkológéppé válik, vagy elmenekül és igyekszik európai testvérei mellett új, békés életet kezdeni, maga mögött hagyva a saría mindent szabályozó törvényeit és szokásait.
Én most csupán az iszlám alapfrusztrációjáról beszélek, nincs hely itt arra, hogy a Közel-Kelet társadalmait és világpolitikai helyzetét számba vegyük, a lényeg, amire szeretnék kilyukadni, hogy éppen ahogyan a keresztény Európában a humanista szekularizmus, illetve a jámbor bensőséges hit jórészt felváltotta a vakhitet, úgy várhatjuk el joggal - és ez már javában zajlik - hogy a mohamedán hívők is fokozatosan maguk mögött hagyják a saría szorítóan avítt béklyóit. Bíznunk kell abban, hogy ők is mind egy békés, humánus világban szeretnének élni, és ha ezt a bizalmat megadva otthont adunk nekik itt Európában, azzal az ISIS-re máris hatalmas csapást mértünk, Európa pedig megerősödik, ahogy a fajták keresztezéséből erős utódok szoktak születni. Ez nem egyszerű és nem mentes a súrlódásoktól, de ez az egyetlen humánus megoldás. Az arabokat ki kell menteni az iszlám fundamentalizmus karmaiból.
De megfordítom a dolgot, nehogy a szentimentalizmus vádjával találjam magam szemben: Európa láthatólag nem képes az egységes és kemény militáns fellépésre az ISIS-el szemben. Ha gőgösen elutasítjuk a bevándorlókat és tovább toljuk ezt a sokszázéves gyarmatosító, pökhendi attítűdöt, akkor minden kétséget kizáróan véres háborúba torkoll ez a válság, és az ISIS maga mellett tudhatja az innen kitoloncoltakat mind. Ha azonban megmutatjuk, hogy Európa az elmúlt kétezer év során igenis le tudta párolni a bőszen hangoztatott keresztény kultúrájának a kvintesszenciáját, az emberbaráti jóságot, akkor talán még jóra is fordulhat ez a válság. De kizárólag akkor.
- kelep -