Mintha új, eddig nem látott nacionalizmus volna születőben a világban. Bár a nemzetállamok kora lejárt, mégis, alig fél évszázadnyi hurráoptimista transznacionális kitérő után ismét egyfajta nemzeti etatista bezárulás tanúi leszünk.
No persze a 'liberális nyugat'-eszményből kiábrándult tömegek joggal érezhetik, hogy a kapitalista szabadpiaci jóléti modell cserbenhagyta (nyugaton) vagy kihagyta (nem-nyugaton) őket. Mégpedig többek közt azért, mert bár az ehhez hasonló cikkek látszólag nyíltan nyúlnak a témához, felszínes magyarázatot nyújtanak csupán a jelenség megértéséhez, és nem hajlandóak jottányit elemelkedni a liberális krédó üres 'felemelt mutatóujj' attitűdjétől. Amíg ezek az orgánumok nem írnak/beszélnek őszintén a valódi okokról, addig joggal lesznek a globalista világrend szervilis szekértolóinak titulálva és hiába méltatlankodnak és ejnye-bejnyéznek továbbra is az amúgy valóban riasztó események láttán, szavuk súlytalan marad.
A össz-emberiség által megélt kiábrándultságnak az oka, hogy pszichopaták irányítják a világot - tisztelet az alig létező kivételnek. Ez a hataloméhes arisztokrácia a cég- és bankvilágba ágyazva (vagy ha úgy tetszik: a mögé bújva) a történelemben őt mindig is jellemző tőkefelhalmozási mámorának a kapitalista világrenddel tökéletesen megágyazott. Nemhogy legitimálta a tőke végtelen gyarapodását, de egyenesen alapelvként tűzte azt zászlajára.
Az USA és a NATO 20. századi világmegmentő turnéja nem eszmék mentén zajlott, hanem egy maréknyi gazdasági arisztokrata és piacfundamentalista erőszakos piacszerzési stratégiája mentén. Ezek a piacteremtő és erőforrásokat birtokba vevő háborúk/beavatkozások sosem hozták el a nyugati jóléti modellt az adott régiónak, zömében csupán annyit értek el, hogy a nyugati ember jóléte kiterjedt ezekre a térségekre is, vagyis a turizmus és a multinacionális korporációk által a nyugati ember szétszóródott a bolygón. Hogy mit vitt magával illetve mit hagyott maga után, döntse el mindenki maga. Mindenesetre a demokrácia zászlaja alatt zajló valós hatalmi érdekek ma már mindenki előtt ismeretesek.
Irak sem az USA háborúja volt, hanem az USA zászlaja alá bújt maréknyi gazdasági arisztokrata gyarmatosító erőforrás-portyája. És ezt ma már mindenki tudja.
2008 sem valami láthatatlan kéz által elvétett pénzügyi malőr, nem egy sajnálatos közgazdasági anomália volt, hanem egy maréknyi pénzéhes pszichopata gigászivá duzzadt oroszrulettje, amihez mindenki elkezdett asszisztálni, majd a végén a pisztoly csövét a halántékukról átirányították a nagyközönség felé.
És ezt ma már mindenki tudja.
A szomorú tény, hogy a nyugati középosztály eltűnőben van, és a még elkeserítőbb tény, hogy ez a középosztály nem-nyugaton létre sem tudott és már nem is fog tudni létrejönni, nem pusztán a kapitalizmus típushibája. A fő ok itt is az, hogy a kapitalizmus alapja, a tőke nem áll a rendszer szolgálatában, vagyis nem aktív, nincs mozgásban, nem tud hatni, alkotni, gyarapítani. Mégpedig azért nem, mert egy maréknyi pszichopata példáját követve ma már sikk és trendi a tőkét offshore számlákra eltüntetni és az így eltüntetett bankók helyébe egyszerűen újakat nyomni, majd azt is eltüntetni. A pénzügyi arisztokrácia egyszerűen legitimálta az intézményes pénzhamisítást és pénzmosást.
És ezt ma már mindenki tudja.
Ahogy azt is mindenki pontosan tudja ma már, hogy a politikai elit egy ágyban hál a gazdasági arisztokráciával. Elfogytak az illúzióink, hogy a felesküdött politikus-képviselők a mi érdekeinket képviselik. Tudjuk jól, hogy nem. Az Egyesült Államokban törvényesítve van a mélyen illegitim lobbizmus. Ezt készül eltörölni Trump is és Sanders is. Legalábbis ezzel kampányolnak. Európában a lobbizmus törvénytelen, ennek ellenére pontosan tudjuk, hogy oligarchák állnak a politika és politikai döntések hátterében. És ez ma már mindenkinek szúrja a szemét.
A probléma azonban ott van, hogy mindezek ismerete csupán a képmutatás melegágyának bizonyult szerte a világban. A képmutatásnak, amellyel vicsorgó, habzó szájú politikusok most odaállnak a tömegek elé, és nem azt rikoltozzák, hogy elnézést, 25-50 éve képtelenek vagyunk erőt venni magunkon és nem aláfeküdni a gazdasági arisztokráciának, hogy elnézést, de sajnos képtelenek vagyunk az enyves mohó mancsunkat elvenni a köz- és kenőpénzekről, hogy őszintén megvalljuk, mind egy szálig korrupt megélhetési politikusok vagyunk, akik kurvára végigasszisztáltuk a kapitalizmus bukását és akik a képviselt elveinket fogjuk elsőként feladni, ha a kényelmes bársonyszékünk forog kockán.
Ehelyett megy az ellenséggyártás, a 'mi és ti' hazug demagógiája, a 'mi együtt, mint erős nemzet' kezdetű parasztvakítások, a társadalmi rétegek mélyre süllyedését a még mélyebbről érkező szerencsétlenekkel félremagyarázó felelősség-hárítások. Ennyi, ennél több nincs az új nacionalizmus világtrendje mögött. Csupán egy újabb populista bravúr egy olyan pszichopata rétegtől, amelyet nem érdekel a múlt vagy a jövő, az elvek vagy a felelősség. Ez csak egy újabb opportunista siserehad, akik azt kiabálnak, amit a nép épp hallani akar. Csakhogy a nép - az emberiség - ezen is hamar át fog látni, és a lehetőségek egyre szűkülnek. A pénz- és hatalommániás pszichopaták és az emberek közötti feszültség pedig előbb-utóbb - mint mindig - valódi forradalmat szül, vérrel, tűzzel és elszámoltatással.
Ez az új jobboldalnak nevezett lufi egy nagy semmi. Még leginkább újfasizmusnak nevezhetnénk, ha nem épp a teljes elvtelenség volna a fő ismérve. Igen, az 'ideamentes opportunizmus' talán a legtalálóbb leírása a jelenségnek.
A helyzet az, hogy a szög már kibújt a zsákból, Pandora szelencéje nyitva, az emberiség előtt a császár már jórészt meztelen. Lehet rá diribdarab rongyokat dobálni, körbe lehet őt ugrálni hangoskodva, de tény, hogy csak idő kérdése, és ott fog állni a nyugati kapitalizmus megszégyenülve, anyaszült meztelen és ebben a végjátékban kínjában az összes őt kritizálni merészelő opportunista képmutatóról is leszaggatja az összes ruhát és onnan már nem lesz senkinek hova bújnia.
Minél hamarabb, annál jobb. Annál hamarabb lehet elkezdeni egy új társadalmi szerződést megfogalmazni.
- kelep -
No persze a 'liberális nyugat'-eszményből kiábrándult tömegek joggal érezhetik, hogy a kapitalista szabadpiaci jóléti modell cserbenhagyta (nyugaton) vagy kihagyta (nem-nyugaton) őket. Mégpedig többek közt azért, mert bár az ehhez hasonló cikkek látszólag nyíltan nyúlnak a témához, felszínes magyarázatot nyújtanak csupán a jelenség megértéséhez, és nem hajlandóak jottányit elemelkedni a liberális krédó üres 'felemelt mutatóujj' attitűdjétől. Amíg ezek az orgánumok nem írnak/beszélnek őszintén a valódi okokról, addig joggal lesznek a globalista világrend szervilis szekértolóinak titulálva és hiába méltatlankodnak és ejnye-bejnyéznek továbbra is az amúgy valóban riasztó események láttán, szavuk súlytalan marad.
A össz-emberiség által megélt kiábrándultságnak az oka, hogy pszichopaták irányítják a világot - tisztelet az alig létező kivételnek. Ez a hataloméhes arisztokrácia a cég- és bankvilágba ágyazva (vagy ha úgy tetszik: a mögé bújva) a történelemben őt mindig is jellemző tőkefelhalmozási mámorának a kapitalista világrenddel tökéletesen megágyazott. Nemhogy legitimálta a tőke végtelen gyarapodását, de egyenesen alapelvként tűzte azt zászlajára.
Az USA és a NATO 20. századi világmegmentő turnéja nem eszmék mentén zajlott, hanem egy maréknyi gazdasági arisztokrata és piacfundamentalista erőszakos piacszerzési stratégiája mentén. Ezek a piacteremtő és erőforrásokat birtokba vevő háborúk/beavatkozások sosem hozták el a nyugati jóléti modellt az adott régiónak, zömében csupán annyit értek el, hogy a nyugati ember jóléte kiterjedt ezekre a térségekre is, vagyis a turizmus és a multinacionális korporációk által a nyugati ember szétszóródott a bolygón. Hogy mit vitt magával illetve mit hagyott maga után, döntse el mindenki maga. Mindenesetre a demokrácia zászlaja alatt zajló valós hatalmi érdekek ma már mindenki előtt ismeretesek.
Irak sem az USA háborúja volt, hanem az USA zászlaja alá bújt maréknyi gazdasági arisztokrata gyarmatosító erőforrás-portyája. És ezt ma már mindenki tudja.
2008 sem valami láthatatlan kéz által elvétett pénzügyi malőr, nem egy sajnálatos közgazdasági anomália volt, hanem egy maréknyi pénzéhes pszichopata gigászivá duzzadt oroszrulettje, amihez mindenki elkezdett asszisztálni, majd a végén a pisztoly csövét a halántékukról átirányították a nagyközönség felé.
És ezt ma már mindenki tudja.
A szomorú tény, hogy a nyugati középosztály eltűnőben van, és a még elkeserítőbb tény, hogy ez a középosztály nem-nyugaton létre sem tudott és már nem is fog tudni létrejönni, nem pusztán a kapitalizmus típushibája. A fő ok itt is az, hogy a kapitalizmus alapja, a tőke nem áll a rendszer szolgálatában, vagyis nem aktív, nincs mozgásban, nem tud hatni, alkotni, gyarapítani. Mégpedig azért nem, mert egy maréknyi pszichopata példáját követve ma már sikk és trendi a tőkét offshore számlákra eltüntetni és az így eltüntetett bankók helyébe egyszerűen újakat nyomni, majd azt is eltüntetni. A pénzügyi arisztokrácia egyszerűen legitimálta az intézményes pénzhamisítást és pénzmosást.
És ezt ma már mindenki tudja.
Ahogy azt is mindenki pontosan tudja ma már, hogy a politikai elit egy ágyban hál a gazdasági arisztokráciával. Elfogytak az illúzióink, hogy a felesküdött politikus-képviselők a mi érdekeinket képviselik. Tudjuk jól, hogy nem. Az Egyesült Államokban törvényesítve van a mélyen illegitim lobbizmus. Ezt készül eltörölni Trump is és Sanders is. Legalábbis ezzel kampányolnak. Európában a lobbizmus törvénytelen, ennek ellenére pontosan tudjuk, hogy oligarchák állnak a politika és politikai döntések hátterében. És ez ma már mindenkinek szúrja a szemét.
A probléma azonban ott van, hogy mindezek ismerete csupán a képmutatás melegágyának bizonyult szerte a világban. A képmutatásnak, amellyel vicsorgó, habzó szájú politikusok most odaállnak a tömegek elé, és nem azt rikoltozzák, hogy elnézést, 25-50 éve képtelenek vagyunk erőt venni magunkon és nem aláfeküdni a gazdasági arisztokráciának, hogy elnézést, de sajnos képtelenek vagyunk az enyves mohó mancsunkat elvenni a köz- és kenőpénzekről, hogy őszintén megvalljuk, mind egy szálig korrupt megélhetési politikusok vagyunk, akik kurvára végigasszisztáltuk a kapitalizmus bukását és akik a képviselt elveinket fogjuk elsőként feladni, ha a kényelmes bársonyszékünk forog kockán.
Ehelyett megy az ellenséggyártás, a 'mi és ti' hazug demagógiája, a 'mi együtt, mint erős nemzet' kezdetű parasztvakítások, a társadalmi rétegek mélyre süllyedését a még mélyebbről érkező szerencsétlenekkel félremagyarázó felelősség-hárítások. Ennyi, ennél több nincs az új nacionalizmus világtrendje mögött. Csupán egy újabb populista bravúr egy olyan pszichopata rétegtől, amelyet nem érdekel a múlt vagy a jövő, az elvek vagy a felelősség. Ez csak egy újabb opportunista siserehad, akik azt kiabálnak, amit a nép épp hallani akar. Csakhogy a nép - az emberiség - ezen is hamar át fog látni, és a lehetőségek egyre szűkülnek. A pénz- és hatalommániás pszichopaták és az emberek közötti feszültség pedig előbb-utóbb - mint mindig - valódi forradalmat szül, vérrel, tűzzel és elszámoltatással.
Ez az új jobboldalnak nevezett lufi egy nagy semmi. Még leginkább újfasizmusnak nevezhetnénk, ha nem épp a teljes elvtelenség volna a fő ismérve. Igen, az 'ideamentes opportunizmus' talán a legtalálóbb leírása a jelenségnek.
A helyzet az, hogy a szög már kibújt a zsákból, Pandora szelencéje nyitva, az emberiség előtt a császár már jórészt meztelen. Lehet rá diribdarab rongyokat dobálni, körbe lehet őt ugrálni hangoskodva, de tény, hogy csak idő kérdése, és ott fog állni a nyugati kapitalizmus megszégyenülve, anyaszült meztelen és ebben a végjátékban kínjában az összes őt kritizálni merészelő opportunista képmutatóról is leszaggatja az összes ruhát és onnan már nem lesz senkinek hova bújnia.
Minél hamarabb, annál jobb. Annál hamarabb lehet elkezdeni egy új társadalmi szerződést megfogalmazni.
- kelep -