Na sikerült még egy baltát belevágni az amúgy is illékony demokrácia habtestébe..
Számítottam rá, mégis meg vagyok döbbenve Trump győzelmén, bár teny, hogy csak a nagyobbik rossz volt a kettő közül. A pisztoly az asztalon, a dráma szabályai szerint előre, vagy visszafelé, de el fog sülni.
Kiszámíthatatlan lett a jövő. Akármennyire is utáltuk az utóbbi időben Amerikát, mégis fontos támpont volt, pillére volt a "szabad világnak", még ha málladozó vakolattal és rothadó belső vázzal is..
Most két dologra lesz érdemes figyelni: egyrészt, hogy mennyire működnek vajon még a fékek és ellensúlyok odaát, illetve, hogy eztán hány olyan ország kap kedvet a diktátorosdihoz, ahol semmi múltja nincs a népképviseleti demokráciának, ha még az utóbbiban elvileg izmos Amerika is zsarnokuralomért kiált. Beérett a bulvármédia fél évszázados agysorvasztása, és lathatóvá vált, hogy nem csak a magyarok tudatlanok és felelőtlenek (lásd Gyurcsány és Orbán), hanem egyre inkább úgy tűnik, a (valójában ki sem próbált) demokrácia felett átvette az uralmat a prolikrácia, de hívhatnám sleppokráciának, vagy nyuggerokrácianak is. A slepp, a nyuggerek mindenhol átveszik a tömeghatalmat. Egyénenként erőtlenek, de tudatlan tömegként nincs náluk pusztítóbb tényező. Ez a kibaszott nagy igazság. Mégiscsak igazuk volt a görögöknek, hogy MINDENKI nem kaphat választójogot, mégha ők még más szempontok szerint is ideologizálták ezt meg. Én is kikérem magamnak, hogy a szavazatom egyenlő legyen a szalacsiéval meg a valóvilág faszpörgető senkiházaival, illetve az ezeken elélvező bulvárzombi fogyasztókéval. A demokrácia népképviseletet jelent, ez komoly történelmi vívmány nagyszerű lehetőségekkel, de egyben komoly felelősséggel is jár, és ebben egy minimumot meg kell határozni, ami nyilvánvalóan nem lehet pusztán az életkor.
Számítottam rá, mégis meg vagyok döbbenve Trump győzelmén, bár teny, hogy csak a nagyobbik rossz volt a kettő közül. A pisztoly az asztalon, a dráma szabályai szerint előre, vagy visszafelé, de el fog sülni.
Kiszámíthatatlan lett a jövő. Akármennyire is utáltuk az utóbbi időben Amerikát, mégis fontos támpont volt, pillére volt a "szabad világnak", még ha málladozó vakolattal és rothadó belső vázzal is..
Most két dologra lesz érdemes figyelni: egyrészt, hogy mennyire működnek vajon még a fékek és ellensúlyok odaát, illetve, hogy eztán hány olyan ország kap kedvet a diktátorosdihoz, ahol semmi múltja nincs a népképviseleti demokráciának, ha még az utóbbiban elvileg izmos Amerika is zsarnokuralomért kiált. Beérett a bulvármédia fél évszázados agysorvasztása, és lathatóvá vált, hogy nem csak a magyarok tudatlanok és felelőtlenek (lásd Gyurcsány és Orbán), hanem egyre inkább úgy tűnik, a (valójában ki sem próbált) demokrácia felett átvette az uralmat a prolikrácia, de hívhatnám sleppokráciának, vagy nyuggerokrácianak is. A slepp, a nyuggerek mindenhol átveszik a tömeghatalmat. Egyénenként erőtlenek, de tudatlan tömegként nincs náluk pusztítóbb tényező. Ez a kibaszott nagy igazság. Mégiscsak igazuk volt a görögöknek, hogy MINDENKI nem kaphat választójogot, mégha ők még más szempontok szerint is ideologizálták ezt meg. Én is kikérem magamnak, hogy a szavazatom egyenlő legyen a szalacsiéval meg a valóvilág faszpörgető senkiházaival, illetve az ezeken elélvező bulvárzombi fogyasztókéval. A demokrácia népképviseletet jelent, ez komoly történelmi vívmány nagyszerű lehetőségekkel, de egyben komoly felelősséggel is jár, és ebben egy minimumot meg kell határozni, ami nyilvánvalóan nem lehet pusztán az életkor.
Ugyanakkor az is igaz, hogy amennyire a hazai közéleti-politikai helyzetről rengeteget elárul a tény, hogy minden értelmes ember eltűnt a színről, és maradtak az Orbánok, Gyurcsányok, és ezek gerinctelen, talpnyaló, megélhetési fogdmegjei, illetve a néhány gerinces szereplő is erőtlen és gyakorlatilag jelentéktelen - úgy igaz ez az amerikai színtérre is, és egyre inkább igaz lesz egyre több állam politikai-közéleti összetételére. Nem az a szégyen és az elkeserítő, hogy Trump nyert, és nem is az, hogy a jóval kisebb rossz Hillary ellen nyert, hanem az, hogy ma, kettőezertizenhatban EZ a két ember volt a háromszázmilliós Amerikában, akit elő tudott rángatni a farzsebéből a politika. Ez az, ami a valódi tünet, ettől kell megijedni, nem magától Trumptól. A politikai szakma devalválódott, elértéktelenedett, überciki lett; értelmes, gerinces embernek álmában nem jutna eszébe politikával foglalkozni. És ha ez így van - márpedig így van -, akkor egyre többen lesznek az Orbánok, Trumpok, Erdoganok, Duterték és Putyinok.
Arról van szó, hogy a monetáris-korporációs hatalom zsebrevágta a politikát:
- kezdődött azzal, hogy eltűntek az államférfiak;
- majd a politikai kormányzást felváltotta a politikai kommunikáció;
- majd a látszat fenntartására is fittyet hányva nyílttá vált a nemzeti és nemzetközi közpénz- és közvagyonbiznisz, nyílttá és helyenként - pl épp az USA-ban - legitimmé vált a mélyen demokráciaellenes politikai-korporációs lobbi intézménye;
- ezzel párhuzamosan egyre-másra születtek a végtelenül átlátszó hamis ideológiák ezen korrupcióra épülő rendszerek takargatására (lásd Orbán illiberális bullshitjét)
Na és mindez odáig lett tolva, hogy végül még a slepp is - akinek a bulvár ugyan széjjellúgozta az agyát - kezdte átlátni az általános rendszerhibát. Annyira nem lett kilúgozva az agya, hogy ne érezné az éktelen szakadékot a helikopterek, yachtok és az ő fél csirkefarhátja között, viszont annyira meg mégis sikerült kilúgozni, hogy belássa: minderre a megoldás egy őt kebelére ölelő, szívélyes, de keménykezű diktátor lesz. Ha diktatúra, hát diktatúra, mit érdekli az őt, csak jusson egy helyett két és fél csirkefarhátra, meg lapostévére, ahol nézheti tovább a bulvárt. Pont. Ma a rendszer lényege ennyi. A slepp, a tömeg nem hogy forradalmat nem tud csinálni, nem hogy a szabadság eszményét nem ismeri, de még ő fogja dalolva maga fölé emelni az erőskezű diktátort. Ez maga a színtiszta bulvárkapitalizmus, vagy médiadiktatúra - mindkettő ugyanazt jelenti, másfelől megvilágítva: a lopást és korrupciót nem felszámolni, hanem marketing-kommunikációval, vagyis álvalóság-agitproppal elfedni, és közben szélesre tárt populizmussal folyamatosan kenyeret (vagyis csirkefarhátat és rezsicsökkentést) és cirkuszt (vagyis bulvármédiát) dobni a proletariátusnak.
Talán az egyetlen jó ebben az egészben, hogy az amúgy is jócskán korrumpálódott nyugati demokrácia most kínpadra kerül. A status quo talán kibillen a kényelmes egyensúlyából és talán - de csak talán - nem világégésbe, hanem valamiféle reform-megújhodásba torkollik.
De persze ez nagyjából annyira megnyugtató csak, mint mondjuk a harmincas években azzal vigasztalódni, hogy a náci Harmadik Birodalmon keresztül vezet majd az út a mai Németországig.
- kelep -