Van valami végtelenül visszataszító arcátlanság abban, ahogy egy cég, amelyiknél jobban talán senki nem roncsolta az egészséges lánytudatot, amelyiknél agresszívabban senki más nem csapta rá a pinceajtót a női sztereotípiákra, most azzal kapmányol, hogy bármi lehetsz - tűzoltó, méhész, focista, pilóta, bármi, és mi ebben inspirálunk kicsim. Mármint ha kislány vagy. Mert a kisfiúk nyilván eleve elnyomó agresszornak születnek..
Ez mind persze nyilván tök oké (mondjuk a tűzoltónál kicsit megrándult a tokám, de valószínűleg ez az én hibám), de mivel is inspirálja a kislányokat a Mattel pontosan? A pillangószárnyú tündérrel meg a szivárványsellővel, vagy a cannes-i vörösszőnyeget megszégyenítő habosbabos extrém ocsmány göncökkel?! Vagy a bulémiás testfelépítéssel? Hát könyörgöm, az egész divatipar innen vette át a beteges testmodell-kultuszt. A BBC be is számolt arról a finn számításról, miszerint Barbie annyira sovány, hogy menstruálni sem tudna. Mondjuk talán éppen emiatt nem volt Barbie-nak soha gyereke. Vagyis Barbie nem lehet anya. Minden lehet az égvilágon, tűzoltó, katona és vádakat terelő jogász, de anya - na ezt az arcátlan hímsoviniszta rémképet, ezt ne is lássák a kislányok. Nem a karrierlehetőségek diverzitásának bemutatásával van a baj, dehogyis! Hanem azzal, hogy a jogász, a vívó, a nővérke, a tanár és mindenki a külsőségek fontosságának sztereotípiáját erősíti a kislányokban. Testalkat, bombasztikus hajköltemény, nemes arcél, sminkelt arc, és drága ruházat.
Ha bárki úgy gondolná, hogy túlzás azt állítani, a kislányok egy babáról mintázzák későbbi énképüket - ahogy hosszú ideig a Mattel ezt állította -, nézzen rá ezekre a szörnyekre:
Persze, lehet mondani, hogy az Amerikai Álom ez, a tökéletességet kell beleverni minden amerikai kisgyerekbe, mert csak így válhat a kemény világ sikeres polgárává - de azért ma már tudjuk, sőt elég régóta tudjuk, hogy az Amerikai Álom víziója a kevés álompolgár mellett tízszer annyi emberi roncsot termelt ki az évtizedek során. Csak ez már nem képezi az Egyesült Államok imázsának részét..
Régesrég kimutatták, hogy hány és hány generációnyi Barbie-kislány lett depressziós, mert nem csontsovány és nem csodaszép. Régesrég. A Mattel leszarta. Aztán amikor már a mai kislányok maguk kezdtek értelmes, kedvesebb játékokkal játszani, és a Barbie eladások mélyrepülésbe kezdtek (persze azért ne ejtsünk mindjárt könnyeket), na akkor aztán villámgyorsan lett egy ducibb (Hhha Ha Ha), meg egy aprótermetű baba is. 2015-ben.. Igen, 2015-ben, nem 1980-ban, vagy 1990-ben, hanem 3 évvel ezelőtt.
Most pedig, hogy továbbra is esnek az eladások, rákapaszkodnak a női kvótavonatra, és ők lesznek a kislányfeminizmus úttörői?!?! Na hadd ne kelljen már ezt bekajálnom, ha lehet. Ez a cég volt az, amelyik bevezette a Hello Barbie nevű beszélő babáját, ami wifin keresztül kommunikált - csak azt épp elfelejtették közölni a vásárló gyerekekkel meg szülőkkel, hogy minden, amit a gyerekek mondtak a kedvencüknek, a legintimebb részletek is, kúsztak fel a Mattel felhőtárhelyére kielemzésre - piacanalízis céljából.
Ha van a kapitalista gátlástalanságnak netovábbja, az a fegyver- és gyógyszergyárak mellett a játékgyártók működésében érhető tetten. Ja és mostanában a Hasbro kóstolgatja a Mattelt akvizíció céljából, de mielőtt azt hinnénk, bármi jobb lesz, jusson eszünkbe a Hasbro zászlóshajója, a MyLittlePony. És még csodálkozunk a mainstream "kultúra" totális infatilizálódásán és súlytalan felhabosításán??
A mainstrem kulturálatlanság itt kezdődik, a Barbie és MyLittlePony szörnyű világánál, kislánykorban.
- kelep -