Kettőezerhúsz nem a pandémiával, nem is a nyakon térdelt fekete életekkel, vagy a magát végleg nevetségessé silányító Oscar-díjjal, de még csak nem is Trump újraválasztásával fog bevonulni a történelembe. Legalábbis az én történelmi emlékezetembe biztosan nem. Pedig ez az év tízévnyi eseményt zúdított a fejünkre, és mégis, van itt valami, ami bár mindennel összefügg, minden eseményben közös elem, mégis független azoktól úgy, hogy közben nagyon is szerves része, oka és okozója mindennek.
Kettőezerhúszban végleg beérett és megérkezett az egybites hashtag-kultusz kora:
otthonmarad=1; kimegy=0
van maszk=1; nincs maszk=0
black lives=1; all lives=0
interszekcionalista Oscar=1; tehetségalapú Oscar=0;
politikai erdőtüzek=1; természetes erdőtüzek=0
Orbán=1; Gyurcsány=0
Apple=1; Windows=0
Real=1; Barca=0
Biden=1; Trump=0
Trump=1; Putyin=0
Én=1; Te=0
És így tovább..
Az egybites világmagyarázat kivétel nélkül mindig a propaganda hazugsága: az identitás-propaganda, a propagandamédia, a propagandamarketing, a politikai propaganda hazugsága. Az egyszer egyes építőkockákra lehülyített kérdések és válaszok a legritkább esetben szülnek megoldást egy problémára, mivel soha nem is céljuk ez. A propaganda mindig uralni akar: egybites problémát hazudik, majd egybites megoldást tukmál. Amint árnyalni próbálsz, ellenségnek bélyegez.
A propaganda a digitális korral állandóvá vált mindenki életében. A “digitális tér” lényegében nem más, mint egy nullahuszonnégyben rendelkezésre álló, személyre szabott, önkéntes online karanténvilág. Ebbe a privát karanténunkba erőszakolta be magát a mindennapi propaganda, amely a legjámborabbunkból is képes a pszichológiai hatásmechanizmusok patikamérlegén kimért, tökélyre csiszolt kampányain keresztül a legrosszabb embert kicsalni. Persze a szofisztikált módszertan végső célja az egyszerű tukmálás: amit elégszer ismételnek a tömegnek, az igaz hitté érik benne, mondhatnám, a tömeg igazhitűvé válik - ez pedig tudjuk ugye, mit jelent...
Csupán megfelelő egyszerűséggel kell sulykolni a propagandát, és a tömeg embere hamarosan úgy tekint újonnan szerzett véleményére, mint az egyetlen igaz útra, amin vagy előre lehet menni, amerre ők mennek, vagy semerre. Ezek az emberek aztán minden erejükkel azon igyekeznek, hogy aszfaltot, munkagépet nem kímélve mások útját is ugyanabba az irányba átaszfaltozzák, mint az övék. Ez nyilvánvalóan abszurd téboly, de el kell fogadni, hogy a hatalom áhítata ilyen: természeténél fogva kisajátító és óhatatlanul gátat szab mások szabad mozgásának. S mivel mindig erre törekszik, ezért a totalitarizálódását meg kell akadályozni - ennek pedig egyetlen módja, ha a hatalom nem tud 'hat'-ni, azaz lepereg rólunk.
Olyan ez, mint a klasszikus filozófiai gondolatkísérlet a kidőlő fáról és annak hangjáról: vajon van-e hatalma a hatalmasoknak, ha nincs senki, akire hatnának..? A válasz egyszerű: ahogy a fa "hangja" is pusztán egy néma légnyomáshullám, ami csak akkor és addig lesz hanggá, amint és ameddig fülre, azaz receptorra talál, úgy a hatalom is csupán üres akarat, ami csak a megfelelő szolgalélekre hatva válik valódi hatalommá.
Mert sajnos nem pusztán a hatalom gyakorlója, hanem annak összes követője is építi a hatalmat - fölfelé áhítattal szolgálják, lefelé pedig áhítattal gyakorolják azt (ugye: “felfele nyalj és lefele taposs”).
Így aztán - miután a befolyásolt tömeg maga építi fel, és ezáltal magáénak is érzi a hatalmi rendszert - végtelenül bosszantó számukra, ha valakiről mindez lepereg. Olyannyira, hogy képtelenek különbséget tenni az ellentétes és az egyszerűen csak más világnézetek közt - ugye vagy előre az Ő útjukon, vagy semerre. Ez nagyon fontos, mert a világnézetek nagy tengerében megannyi összetett és ilyen-olyan befolyás hatására alakuló nézőpont létezik, és érthetően mindenki akkor feszül be leginkább, ha valamiben az övével ellentétes nézettel szembesül - ez teljesen természetes, mégis megkockáztatom, hogy a jámbor ember egy társadalomban igazán szélsőségessé magától sosem tud válni, mert egész egyszerűen kilöki magából a közösség. A szélsőséges fanatizmus mögött meggyőződésem szerint minden esetben propaganda és agymosás van. Amikor már tömegek képtelenek - vagy inkább nem hajlandóak - különbséget tenni a bármilyen más nézetek között, és egyként bélyegzik ellenségnek, szerencsésebb esetben szimplán ostobának a “másokat”, onnantól biztosak lehetünk benne, hogy véleményük sosem saját vélemény, pusztán a hatalom dogmája, vagy a legjobb esetben is csupán ilyen-olyan közvélemény-csokor.
A közvélemény márpedig Nietzsche szerint az egyén szellemi restsége - ezt a véleményét akkor is osztom, ha ezzel épp az érvelésemet gyengítem -, így engem mindig irtózattal tölt el, amikor a “köz” véleménye valamiről túlságosan egyirányúvá válik, amikor már a mindennapi emberek, az ismerőseink, munkatársaink, rokonaink kommunikálnak egybites hashtagekkel. Mert amikor beszűkül a mérlegelni képes, középen álló társadalmi réteg, amikor a legtöbben már csak a saját identitástáboruk szélsőséges radikálisainak faékegyszerűségű világmagyarázatát képesek csordaként szajkózni, szemernyit sem vizsgálva azok - és más nézetek - igazságtartalmát, vagyis amikor tömegek gondolkodása lustul el, sőt áll le teljesen, az már általában a polgárháborúk előszobája.
Ehhez képest ez az év - minden korábbinál hatványozottabb mértékben - arról szól, hogy az egész emberiség osztatlanul osztja az észt, mindenki mini-csendőr lett, lebasznak emberek más embereket, hogy azok hogyan merészelnek maszk nélkül mászkálni, és ha kijárási korlátozás van, mindenki, aki mégis kiteszi a lábát, azonnal rohadt gyilkos lesz.
Én nem szeretnék állást foglalni (már korábban megtettem), csak jelezném, hogy amikor már arra is rásütik az ‘életveszélyes’, sőt ‘gyilkos’ jelzőt, aki egyszerűen szeretne mondjuk valamiféle nyilvános vitát vagy tudományos beszélgetést látni, miközben azt már azért látjuk, hogy ez nem az elszabadult ebolavírus, vagy az agyevő amőba, hanem inkább egy jó erős influenzajárvány, aminek a terjedését láthatólag nem lehet nagyságrendekkel befolyásolni, maszk, teljes lockdown, szükségállapot ide, vagy oda, nos akkor én azt látom, hogy itt ismét szélsőséges álláspontok sajátították ki a közbeszédet, vagyis valahol itt propaganda munkál. Könyörgöm, tényleg ennyit ér az a híres szólásszabadság? Ennyit ér a szabad életünk? Odadobjuk a média és a politika félelempornójának már a legelső évadján? Mi lesz itt, ha valódi krízis lesz? Önként fogunk katonai diktatúrát követelni?! Kivétel nélkül minden szakembert, aki a járvány kapcsán másképpen értelmezi a rendelkezésre álló statisztikákat vagy kutatásai során más eredményre jutott, és ennélfogva meg meri kérdőjelezni a “hivatalos” álláspontot, azt minden eddigi képzeletünket felülmúló rutinnal járat le és némít el az intézményes narratíva. Ez micsoda??? Ha valakit elhallgattatnak, arra én tízszeresen vagyok kíváncsi, basszameg!! Leszarom, hogy lekonteózzák az illető álláspontját, láttam már eleget a világból ahhoz, hogy tudjam: ami ma konteó, az holnapután még simán lehet történelmi tény. Amennyiben az alternatív értelmezésekkel felszólaló szakemberekkel szemben senki nem áll ki érdemi vitára, ellenben színtiszta lejáratóhadjárat keretében azonnal egy mondatba mossák őket a laposföldhívőkkel, ufóhívőkkel és gyíkemberekkel, onnantól kezdve nincs több kérdésem.
Illetve egy azért van: vajon az az állítólagos “tudomány”, amely ilyen mértékű dogmatizmusba engedi taszítani az emberiséget, és amely ennyire megtagadja önnön alapelvét, a ‘mindent mindig megkérdőjelezünk és cáfolni igyekszünk’ elvét, az vajon mennyire nevezhető még tudománynak és vajon mikortól válik definitíve vallássá..?
Az a legszomorúbb ebben az egész rohadt évben, hogy bár bűzlik az egész a propagandától, mégsincs konteó.. Bárcsak lenne, bárcsak rá lehetne mutatni az amerikai jegybank alagsori pénznyomójára, bárcsak Bill Gates újdonsült vállalkozásának sajátos growth-hacking stratégiájának lennénk szemtanúi, bárcsak Kína vagy az USA, vagy a marsbéli gyíkemberek szemetelték volna telibe vírussal a bolygót, bárcsak az ötgé tornyokat telepítő kartellek elterelő hadművelete volna mindez, bárcsak a tucatnyi mágnás által birtokolt világsajtó hisztériakeltése volna pusztán minden.
Bárcsak rá tudnánk bökni valakire, hogy “Na megvagy, Te most azonnal kiállsz a sorból”, és minden egycsapásra megoldódna.
A helyzet azonban napnál világosabb: a szellem kiszökött a palackból. Mindaz a kártékony méreg, amivel az emberiség szellemét régóta fertőzi a fogyasztói marketing, a populista karrierpolitika, és a pénzvallás egyháza, végleg megtette hatását. A propaganda-attitűd önjáró lett, az emberek zöme képtelen és nem is akar tájékozódni - kizárólag egybites hashtagekben tudja értelmezni a világot, ezt pedig boldogan szállítja a marketing-, a politikai és médiakaszt. Úgy hogy közben nincs összeesküvés..
Mert nem számít, hogy denevér vagy laboratórium a vírus forrása; nem számít, hogy az USA pénzelte a kínai vírusmanipulációkat vagy fordítva; nem számít, hogy Bill Gates, vagy a többi versenyző hány csilliárdot kaszál majd a kötelező vakcinákon; nem számít, hogy az amerikai dollár és vele együtt a komplett Bretton Woods-i nemzetközi pénzpiac minden józan közgazdász szerint össze kellett volna, hogy omoljon már tavaly ilyenkor; nem számít, hogy minden egyes nap vállalkozások ezrei dőlnek be és masíroznak a piacaikkal együtt a gazdasági korlátozással és jegybanki mentőcsomagokkal versenyelőnybe hozott nagyhalak gyomrába; az sem számít, hogy most akkor a vírusok tulajdonképpen exoszómák-e, meg hogy az elektromágneses mező roncsolja-e a sejtjeinket, vagy sem; és még az az élveteg félelempornó és hírhamisítási rutin sem igazán számít, ami alól szinte egyetlen sajtóorgánum sem képes magát kivonni.
Egy részük azért nem számít, mert egyszerre igazak pro és kontra:
Igen, persze hogy van vírus. De van használhatatlan teszt is, milliószámra.
Vannak halálos áldozatok, sokan. De vannak tünetmentes fertőzöttek is, nagyságrendekkel többen.
Valóban, nincs még vakcina és ez félelmetes. Viszont van immunrendszerünk, ami meg nagyszerű.
Hogyne kellene maszk, hiszen nyilván többet ér, mint ha nincs. Ahogyan egy harminckétszer használt óvszer is nyilván többet ér, mint ha nem védekeznénk egyáltalán.
Persze, maradhasson otthon, aki nem szeretne érintkezni másokkal. Aki pedig szeretne, az is hadd tehesse azt nyugodtan.
Legyen vakcina, persze, hajrá Bill Gates! De azért ha nem a világ leggazdagabb üzletembere tolná ezt ezerrel, sokkal megnyugtatóbb volna.
Hogy érdemes volna alaposabban kutatni pl. az exoszómák és a külső roncsoló behatások kapcsolatát? Persze! De azért ezt a járványt nyilvánvalóan ostobaság az ötgé nyakába varrni.
És így tovább..
A többi felvetéssel is hasonló a helyzet. Nincs konteó, mert egyszerre igaz minden vád:
Tök mindegy, hogy szándékosan juttatták ki a vírust egy laborból, vagy a denevér az oka mindennek, mert bármelyik megtörténhet, és ha most az egyik volt a valódi ok, öt év múlva majd a másik lesz az.
Tök mindegy, hogy a pénzmágusok irányította világhatalom robbantotta ki az egész pandémiát egy újabb indokot gyártva az újabb dollárbubble újabb pénzpumpáihoz, netán a vírusszabadalmakkal visszaélő és trükközgető Fauci és barátai játszottak össze Bill Gates-szel, vagy a kínai kommunista rezsim eresztette ránk a vírust gazdasági világuralmának bebetonozása végett, mert egyik szcenáriónak sem lesz az eredménye egy élhetőbb bolygó, és mindegyik esetben egy még embertelenebb világ jön annál, mint ami eddig volt. (Sőt, ennek még akár az ellenkezője is bekövetkezhet - lehet, hogy épp ennek a vírusnak - legyen az természetes eredetű vagy egy mesterterv része - a következményei fognak minket megmenteni önmagunktól..)
Tök mindegy, hogy az ötgé sugárzás az agyadat is elsorvasztja, vagy százötven évig fogunk tőle élni, mert úgyis ezerrel épülnek a tornyok és már a 6G meg a 17G is a gyártósoron várakozik, rajtunk pedig a Netflix összes 4K-s mozija áramlik át minden egyes percben keresztbe-kasul már ma is.
Tök mindegy, hogy a gazdasági leállás ezernyi vagy milliónyi vállalkozást tesz tönkre, hogy 5 vagy 25 százaléknyi a nyugati államok gazdasági visszaesése, mert a milliárdnyi rongyszegény valódi vesztes, akiknek nem arról szól ez az év, hogy otthon kell maradnia sorozatot nézni és házhozszállított pizzát enni, hanem arról, hogy az eddigi napi pár fillér keresetük tűnt el egy pillanat alatt, ők ugye, mint mindig, most is kényelmes távolságban vannak ahhoz, hogy akár egy sóhajt ejtsünk értük.
És valóban érdekes az, hogy vajon a sajtó felelőssége-e a világpiacot és turizmust megbénító hisztéria és a szükségállapotot kihasználó politikai autokráciák megtáltosodása, vagy pedig a politikai szereplőknek - élükön a WHO-val - köszönhető mindez, és a média mindössze tudósított?
Tök mindegy, mivel a lényeg, hogy mindannyian kiszámíthatóan tették és teszik mindörökké a dolgukat: a sajtó kattintásért hírt hazudik és hisztériát gyárt, a politika pedig hatalomért biztonságot hazudik és félelmet gyárt.
Többnyire a semmiből. És mindig, mindent Nekünk. Ha leperegne rólunk, ha nem hagynánk, hogy hülyének nézzenek minket, nem csinálnák. Vannak népek, akik nem hagyják, hogy hülyének nézzék, ott például ez az év is egészen máshogy zajlott.
És aztán ott van az Egyesült Államok, ami éppen a szemünk láttára égeti szénné magát. Ha az év nyitóslágerétől áttérünk az aktuális freakshowra, a fentiek nagyjából ugyanúgy érvényesek.
Trump=lockdown feloldás; Biden=lockdown szigorítás
Egybitesre redukálódott az amerikai elnökválasztási kampány egy olyan kérdésben, ami aztán végképp nem tartozik, hiszen a megfelelő ismeret hiányában nem is tartozhat bele egyetlen pártpolitikai identitáscsomagba sem. Ők mégis felveszik a nulla-egy, igen-nem szélsőértékeket. Csakazértis.
Ez a Trump-Biden-vita amúgy is egy tragikomédia. Troll és Nyuszika elbáboznak egy vitát, de már nem arról van szó, hogy az direkt van lebutítva, mint eddig, hanem ezek ennyit tudnak basszameg!!! Addig butítottàk a tízévesek szintjére a mindennemű közbeszédet, amíg odáig nem jutottunk, hogy jelenleg két nevetséges tízéves hülyegyerek győzködi magát és a világot arról, melyikük álljon a világ legnagyobb gazdaságának és hadseregének az élére.
Én komolyan azt hittem, soha semmi nem fogja alulmúlni a Trump-Clinton vitát, de mindig van lejjebb. Ezt a két bohócot nézve döbbenten kell ráébredtem, hogy kész, elvesztünk..!
A magyar politika olyan, amilyen, ezt sajnos már megszokhattuk, de hogy az Egyesült Államok elnöki posztjára képtelenség egy épeszű embert találni, az egészen döbbenetes! Mikor és hogyan üresedhetett ki ilyen megalázó mértékben a világ talán legrangosabb pozíciója!?! Ezt a két nevetséges, mihaszna majmot látván jelenleg nagyságrendekkel tűnik rangosabb és nemesebb munkakörnek egy nyilvános WC-t takarítani, mint ezekkel egy ringbe szállni.
Ha azt gondoljuk, 2020 egy elbaszott év volt, hát mindenki jól kapaszkodjon meg, mert nagyon úgy tűnik, hogy az igazi szabadesés csak most kezdődik. Az Egyesült Államok minden valószínűség szerint nyílegyenesen robog az általános polgári zavargások - már ha nem a konkrét polgárháború - felé, függetlenül attól, hogy e kettő debil közül melyiket választják meg..
...
Szóval ezeken azért talán el kéne töprengeni.
Boldog második hullámot mindenkinek, és Isten óvja meg az emberiséget attól, ami ezután jön.
- kelep -