Hosszú ideig nem volt ildomos Hillary Clinton furcsa rángásairól, nem múló köhögőrohamairól és hiszterikus, bizarr megnyilvánulásairól nemcsak beszélni, de elmélkedni sem. Mindezt a republikánus-konzervatív konteó-gyártók engedhették csak meg maguknak. Azonban az elnökjelölt-asszony 9/11-es emléknapon történt összerogyása, szélsebesen történő elszállítása, az ezt követő, órákon át tartó néma sajtókuss, majd Hillary “mi-sem-történt” felbukkanása és a New York-i csodásan szép időt dicsőítő, kislánysimogatós bullshittelése már a konteó-portálokon jócskán kívül is felvetette az ex-firstlady alkalmasságának kételyét a sajtóban. Erre a tűzre rálocsolt olajként lángol a napokban számos helyen felbukkanó ilyen és hasonló headline-özön: “Vajon ki tudná (-ná: egyelőre még csak feltételes módban) helyettesíteni Clintont a visszalépése esetén..?”, vagy “Vajon Obama elnapolja-e az elnökválasztást..?”
A magam részéről nagyon örülnék, ha az egyik lehetséges beugró megoldásként emlegetett, amúgy feltűnően jól szereplő Bernie Sanders vehetné fel Hillary bedobott törülközőjét. Nem pusztán azért, mert amúgy nagy tétet raktam magamban Bernie-re, hanem mert így talán mégis megtörténhet a csoda, hogy a közel s távol egyetlen épeszű és hiteles ember lenne mégis a világ legnagyobb hatalmának a vezetője. Sanders ugyan nem lenne jottányival sem fiatalabb, mint a jelenlegi két jelölt (úgy látszik, ez az elnökválasztás a vének harca), sőt a jelenleg a világban újjáéledő soft-antiszemitizmus számára tökéletes fűtőanyagként és konstans céltáblaként szolgálna Bernie zsidósága, mégis az öreg 3-4 évtizedes következetes, gerinces, markáns politikusi pályafutása számomra - és sokak számára - az egyetlen, ami megbízható és hiteles.
Ne felejtsük el, hogy az amerikai elnök legfőbb hatalma nem politikai vagy pénzügyi, hanem katonai hatalom. Az amerikai elnök a hadsereg főparancsnoka, és ez a legfontosabb státusza, pláne olyan időkben, amikor az ISIS világkalifátust akar létrehozni, az elűzöttek Európába menekülnének, és az Európai Unió csak tördeli a hátul összekulcsolt ujjait szemérmesen a helyzet láttán.
Olyan időkben, amikor Erdogan kihasználva a rést az amúgy is hártyavékony török demokrácián, az ellene lezajlott puccskísérlet morális fölényét (hahh, jó vicc) előnyére fordítva épp nem csupán teljeskörű politikai és ideológiai alapú tisztogatást hajt végre hazájában, hanem a teljesen megkavarodott - és az elnökválasztási kampányt popcorn-zabálással figyelő - amerikai szövetségesét is megvezetve igyekszik az Eufrátesz Pajzsa hadműveletet elindítani. Ez a hadművelet csupán részben hivatott a valódi ellenségre lecsapni, Erdogan másik - vagy inkább fő? - szándéka az immár jócskán megerősödött szír és iraki kurdoknak bemosni de akkorát, hogy arról kolduljanak.. A kurdok egy 30 milliós nép, szétszórva 4 ország területén, vagyis jócskán van még tartalékuk a harcokhoz, ráadásul az Egyesült Államok szövetségesei mind a kurdoknak, mind a törököknek, de pl az oroszok, akik szintén támogatják az ISIS elleni harcokat, már inkább védik a kurdokat. Na nem azért, mert annyira fontos nekik a kurdok ügye, szarnak ők a kurdokra, de hát ugye a katonai-hatalmi strategizálásra, a török-amerikai tengellyel való szembehelyezkedésre tökéletes sakkbábuk a kurdok.
Szóval ebbe a világpolitikai helyzetbe dobnánk be azt az amerikai elnököt, amelyik Obamát követi hamarosan. Ki legyen az? A végtelenül ciki és demagóg Trump, aki a milliárdos hülyegyerek lázas izgalmával kezdene hozzá az ölébe pottyant hatalom öncélú felhasználásához? Vagy Hillary Clinton, aki majd’ 20 éve igyekszik elhitetni önmagával és a világgal, hogy többet ér, mint egy elhajított lábtörlő Bill Clinton és Monica Lewinsky botrányos sztorijában, és aki nyilvánvalóan már az ovális iroda előszobájában összeroppan idegileg a leendő súly alatt..? Melyik volna megfelelő a világ legnagyobb hadseregének az élére? Az őrült egó vagy a beteg egó?
Ez az amerikai ősz nagyon sokat fog számítani a magyarországi politikai csürhe számításait tekintve is. Ha az Egyesült Államok hadpolitikája lesüllyed az EU tehetetlenségi szintjére, vagy akár ha ellenkezőleg: egy Bush-Cheney-Rumsfeld féle hiénahad számító agresszivitását ölti fel, nekünk itt mindenképpen befellegzett. Akkor Orbán migránsriogatása olyan fűtőanyagot kap, amivel végképp rátelepszik évtizedekre az országra. Ha Amerika nem tud határozott, józan lépéseket tenni, és mind a szír válságot, mind a török zsarolást, mind az orosz ravaszdizálást a legprofibban kezelni, akkor az iszlám világ tovább radikalizálódik, a menekültáradat fokozódni fog és Orbán minden eddigi ocsmány demagógiájának igazolását fogja látni mindebben. Képzeljük csak el egy pillanatra Orbán egóját, ami a jelenlegi többszörösére duzzad fel a visszaigazolt világpolitikai események révén.
Csúnya dolog, de én szeretném, ha Hillary összeomlana (hisz úgysem bírna ki végig egyetlen ciklust sem), Sanders-t megjelölné, mint utódját, az amerikai nép pedig nem követné a britek bagatellizáló attitűdjét és felelősen meg is választaná Bernie-t.
Go Bernie! Még ha bilibe is lóg a kezem..
- kelep -