Greta Thunberget górcső alá vettem. Esedékes volt már, hiszen majd’ egy éve folytatja klíma-aktivista tevékenységét, a fiaim pedig már részt is vettek a nemzetközi mozgalom hazai demonstrációján - természetesen iskolaidő alatt.
Egy év alatt sokminden szivárgott le hozzám róla a megvető cinizmustól a megváltást tőle váró áhitatig. Egy-egy felvillanásig láttam is őt, de nemigen foglalkoztam vele - világos, itt egy kiscsaj, édibédi, a klímaválság amazonja, tehát az ügy természeténél fogva pajzsára emeli a baloldal és köpködi a jobb. Tiszta sor, megfejtettem, innentől a dolog nem is érdemel további figyelmet.
Aztán az Atlanti-óceán átvitorlázása kapcsán ismét szembejött, én pedig megnéztem róla/vele mindent az égvilágon. Ki ez a klímamessiás?!
Azt kell, hogy mondjam, egyik szemem sír, a másik nevet, de inkább az is sír. Öklendeznem kellett ugyanis percenként amiatt, ahogy ezt a betegségéből erényt növesztő, hatalmas akaraterővel régi önmagát (hahh - most 16 éves) mérföldekkel meghaladó egyszerű svéd diáklányt, akinek történetesen a megfelelő időben és megfelelő lelkiállapotban ütött be bolygónk és főként azon belül emberi civilizációnk jövőjének végzetesen keserű víziója, nos ahogyan ezt a kamaszt biodíszletként rángatják ide-oda, és ahogyan az ártatlan gyermeki mivoltához és az általa hordozott aktuálslágerhez, a klímaválsághoz dörgölőzik boldog-boldogtalan, ideértve olyan kalibereket is, mint pl Trevor Noah vagy a mi jó öreg terminátorunk, Arnie.
Az ilyen-olyan reggeli limonádéműsoroktól, vagy a sokkal színvonalasabb és unikálisabb karrierre hivatott Trevor Noah által vezetett The Daily Show-tól persze nem várható el (miért is nem?!?), hogy kivételesen kapcsolják ki a tapsgépet, vagy a bulvárfokozat-szabályzót tekerjék le ha nem is nullára, de legalább annak közelébe - na de az a gyermeki viháncolás, ami komolyabb(nak látszani akaró) konferenciákon, előadásokon ugyanúgy kitör a nézőkből, amikor ez az irinyópirinyó kiscsaj szembesíti őket önnön gyarlóságukkal, az engem teljesen letaglózott. Veszve vagyunk, nincs mese. Néztem szerencsétlen Greta arcát, amint a részéről egy-egy távolról sem poénnak szánt élc, vagy kritika nyomán kuncogni kezd a műsorvezető/moderátor, majd a közönség is hahotába csap - a sokkos döbbenet ült ki rá: “Mi van?!? Most itt tényleg mindenki vihog, mint egy hülyegyerek, miközben én vagyok itt a 16 éves?!?”
Ez a lány Aspergeres, enyhén autista, lényegében mindenféle szociális játszmára képtelen, ám a fókusza tárgya könnyen válik rögeszmévé, vagyis tökéletes alapanyag ahhoz, hogy egy ügyet, amire ráharap, vigye-vigye hosszasan anélkül, hogy bármikor fennállna a veszélye annak, hogy a társadalmi normákhoz és a bejáratott közbeszédhez hozzápuhulna. Amit közölni akar, közli - ha akarna sem tudna cizellálni, vagy polkorrekt módon mismásolni, mert nincsenek meg hozzá a szociális skilljei. A csaj full autentikus, ráérzett az ilyesmire hiperérzékeny receptoraival a klímaválság veszélyére és valóban nem kevesebb hajtja, mint a Földet megmenteni úgy, hogy emögött nincs semmi egó a részéről! Efelől szemernyi kétségem sincs innentől.
A csaj hosszas és súlyos depresszió után fogta magát, egy éve egymagában leült a svéd parlament elé egy protest-kartonlappal, valaki írt erről, aztán jöttek, jöttek, jöttek és jönnek azóta is csatlakozni hozzá a fiatalok. Világszerte több millióan követik, vallják a nézeteit, merítenek erőt az állhatatosságából - egy idol lett, korunk egyik legnagyobbika, efelől kétségünk ne legyen. És még csak most kezd igazi nyilvánosságot kapni!
És ez szuper szerintem. Akárki akármit gondol a klímaválságról, ez a lány semmit nem állít önmaga, csupán azért lobbizik, hogy az ENSZ kormányközi klímabizottságának a hivatalos jelentését és az abban leírt igencsak baljós és pesszimista számokat igenis vegye komolyan mindenki. Elég volt abból, hogy évente kijelentjük, hogy “igen, igen, tenni kell!!”.. És lehet, hogy nyálasnak és hatásvadásznak tűnik, amikor leoltja a világ vezetőit azzal, hogy azok még a felelős gondolkodást is a gyerekekre hárítják, és hogy akkor bizony ők jönnek is és itt változás lesz, ha akarjuk, ha nem - én mégis hitelesnek és cáfolhatatlannak tartom ezeket a kijelentéseit is.
A Greta Thunberget övező végletes megosztottság ismét - mint mindig - kizárólag a politika és a média miatt alakult ki, neki ehhez semmi köze. Ő csak megy előre, turnézik úgymond és mondja, amit mondania kell. Ennyi és nem több. Ellenben a politika és a média egyből hasznot és tőkét akar kovácsolni belőle. A baloldal 2008-ban elveszítette a legitimitását azzal, hogy feladta az utolsó igaz ügyét, a globalizációkritikát, és a liberalizmussal házasságra lépve a Wall Street mögé betagozódott. Azóta újra próbálja megtalálni azon populista identitását, amelyre olcsó tömegpolitikát tud építeni, de az interszekcionalitás zegzugos bullshit-tengerébe hálistennek egyre inkább belefulladni látszik - legalábbis innen nézve, ahol még ez a nyugati típusú pszeudo-hazug álbaloldaliság is progressziónak tűnik. Nyilván másutt van még bőven tartaléka a baloldalnak és a liberalizmusnak, de azért messze nem akkora a hegemóniájuk, mint amekkora ütemben szaporodnak az illiberális féldiktatúrák és hibrid patyomkindemokrációk. Márpedig utóbbiak igenis szaporodnak, és az egyetlen esély a tekintélyuralomra és nacionalizmusra épülő jobboldalisággal szemben egy átfogó, jól azonosulható, hiteles baloldali-liberális vízió és attitűd - ami azonban nincs meg.
Ehhez képest Greta Thunberg most ezüsttálcán szolgáltatja vissza a baloldal évtizede elvesztett lelkét, mégpedig a globalizációkritikának egy olyan formájában, amely negatív cél (valami ellen) helyett pozitív céllal határozza meg magát: meg kell mentenünk a civilizációt. Nemesebb eszmét nem is tehetne magáévá az internacionalista baloldaliság. Viszont a baloldalnak mindenekelőtt el kell határolódnia a vérciki szélsőbalos interszekcionalizmustól a maga gondolat-diktatórikus agyrémjeivel együtt, a konzervativizmusnak pedig el kell határolódnia az erősember-kultusztól és a szintén vérciki kiválasztottság-tudattól, meghagyva azt a szélsőjobbnak. Greta számára pedig a legnehezebb feladat - azon túl, hogy minimalizálja a már javában zajló bulvárosodás okozta hitelességvesztést - az, hogy ne engedjen a szélsőségek provokációinak, hogy ne álljon az identitáspolitika "minden, vagy semmi" hazugsága mögé, hogy ne harapjon rá a jobboldali véleménybuborék támadásaira, csak vigye az ügyet, az ő ügyét, a saját személyes keresztjét, amit a sors rá osztott.
Ha mindez teljesülne, úgy a mérsékelt politikai nézeteket vallók világnézeti meggyőződéstől függetlenül végre közösen felemelhetik a klímaválság zászlaját és a seggüket, hogy mind az áhitatukat, mint a cinizmusukat maguk mögött hagyva Greta Thunberg mögé álljanak, és számára, az ő és a mi gyermekeink, unokáink számára megmentsük ezt a bolygót mint egyetlen lakóhelyünket. Mert ahogyan azt mondani szokás itt-ott: a jövő zöld, vagy semmilyen.
- kelep -
- kelep -